Lélekvágás

Kevesen vannak, akik így tervezik. Sokan álmodnak, tervezgetnek, és százszor is elképzelik a szép, háborítatlan szülést, aztán mégis másképpen alakul.

Maradhat utána tüske, hegedő seb, vagy mélyebb fájdalom, de elfogadás és békesség is: nem vagyunk egyformák. Csizek Zsuzsannával, a Perinatus Alapítvány ügyvezetőjével, mentálhigiénés segítő szakemberrel a császármetszés lelki oldaláról beszélgettünk.

-Szülésélmények feldolgozásával is foglalkoztok. Olyan édesanyáknak segítetek, akiknek nehéz élmény volt a szülésük. Sok közöttük a császármetszésen átesett anya?

-Igen. Ez abból is adódik, hogy eleve magas a császármetszések aránya (országos szinten 35%- a szerk.). Nem új a probléma, de az utóbbi 15 évben sajnos drasztikusan emelkedett.

-Általában nehéz, traumatikus élmény a császármetszés az édesanyáknak?

-Hozzánk főleg azok fordulnak, akiknek nehézséget okoz. De sokan nem élik meg traumaként, és olyan is van, aki teljes elfogadással tud beszélni róla. A Perinatus Alapítvány általában a szülés élményének feldolgozását hangsúlyozza, és véleményünk szerint nem csak a császármetszéses, vagy nehéz szülések igényelnek feldolgozást. A szülés annyira sűrített élmény, érzelmileg annyira telített, hogy igazából minden szülést fel kell, fel kellene dolgozni. Van a feldolgozásnak egy természetes módja: elmeséljük, leírjuk, beszélgetünk róla újra és újra. Ezek jó feldolgozási technikák, segíthetnek elsimogatni a nehezebb élményeket is. Szerencsére az anyák ösztönösen rálelnek erre a módszerre. Gyakran hallok azonban olyan történetet, ahol a spontán feldolgozás nem elégséges. Ilyen esetekben fordulnak hozzánk szakemberekhez.

-Más a császáros élmény, mint egy természetes, de nehéz szülés?

-Segítőként nem más, nekem az édesanya átélt élménye a fontos. Persze vannak olyan nehézségek, amik inkább császármetszéskor merülnek fel, hiszen ez egy műtét. Nagyon fontos, hogy az édesanya hogyan megy bele a kialakult helyzetbe, elfogadja-e, rendelkezik-e elég információval. A műtéti szülés nem természetes módja a szülésnek, de ha támogató közegben történik, az édesanya el tudja fogadni a szükségességét, és ha a babájával is együtt lehet, akkor az kevésbé traumatikus élmény. Ha kap kellő felvilágosítást, és elfogadja, hogy a műtét szükséges volt, ha támogató családi háttere van, akkor a nehezebb indulás ellenére is jól mehet az összehangolódás, az összeszokás a babával. Segíthet a hordozás, a szoptatás és az érintés. Mindez kiemelten fontos a császáros babáknál.

-Fel lehet készülni egy tervezett császárra?

-Igen, információ gyűjtéssel mi is fog történni a kórházban, mire van lehetőség, hogyan lehet a baba a lehető leghamarabb az anyával, ki fog segíteni az anyának a műtét után, a lábadozás első napjai alatt. És a babát is fel lehet készíteni, sőt fontos is felkészíteni. Meggyőződésem, hogy segít, ha a babáknak is elmondjuk, mi fog történni. Hisz ez a gyerekeinkkel is így van, de velünk felnőttekkel is. Ha tudjuk, hogy mi fog történni, ha lehet beszélni róla, könnyebb. A babák már a pocakban is rendkívül érzékenyek és sok tekintetben kompetensek. És a kapcsolat a legfontosabb nekik.

-Miről számolnak be az édesanyák, akik nem számítottak a műtétre?

-Változó, minden történet egyedi. A feldolgozási folyamatban ennek az egyediségnek a kibontása történik. A folyamat során elsiratjuk ami elveszett, és megpróbáljuk megkeresni az erőforrásokat. A megértés is sokat segít, de önmagában nem elegendő, az érzelmi feldolgozás nagyon fontos. A nehéz szülési élményt megélt édesanyák gyakran számolnak be arról a fájdalomról, hogy a fejük felett döntöttek, kiszolgáltatottá váltak, nem érezték meg a várt anyaság érzését, nem ismerték meg a babájukat. Úgy foglalnám össze, hogy anyaként és nőként a szülés nem erősítette meg őket, úgy érezhették, hogy nem kompetensek, és ez nem hat jól az önértékelésre sem. A kapcsolatot így kialakítani a babával, pontosabban tovább építeni, nehéz. Ezek a belső vívódások elvonhatják az anya figyelmét a babáról, a családról, túl sok energiát kötnek le.

-Megjelenik a bűntudat érzése?

-Megjelenhet. Mivel az anyává válás egy folyamat, ami a várandóssággal indul, a szülés ennek a folyamatnak egy kiemelkedő pontja, nem mindegy, hogyan történik. Nehéz szülés után nehezebben alakulhat az anyává válás lelki folyamata. Előfordulhat, hogy a babára fordított figyelem túl nagy erőfeszítést igényel, az édesanya nem érti a baba jeleit pontosan, miért sír, miért nem alszik, eszik. Akkor is megjelenhet ez a bűntudat. De lehet segíteni rajta. Ha az édesanya képes és hajlandó foglalkozni a saját érzéseivel, akkor kibontható, miből fakad a bűntudat, és feloldhatóvá válik. Az anyaság nem rózsaszín, valójában ezer színe van. Tapasztalatom szerint a teljes képet látni mindig megkönnyebbülés, és a gyerekeknek is jobb.

-Mit tudunk a baba élményéről?

-A születésnek van egy természetes módja. Az sem könnyű, hiszen egy védett benti világból egy egészen más világba kell megérkezni. A császármetszés nem optimális érkezés egy babának, de ez nem azt jelenti, hogy végleg meghatározott az életút. Ezek a babák gyorsabban, és másképp érkeznek. Az átmenet folyamata nincs meg, vagy kevésbé, mint egy hüvelyi szülésnél. Az anyával való egység élménye hirtelen ér véget. Nem mindegy persze, hogy elindul-e a vajúdás vagy programozott a császármetszés. Ahogy korábban említettem, az sem mindegy, hogy az édesanya érzelmileg elfogadta-e a helyzetet, a babáját felkészíthette-e.
A legfontosabb talán, hogy észrevegyük és elfogadjuk, a babák is lereagálják a születésüket, és támogassuk őket ebben. A maguk módján ők is hangot adnak mindannak, ami történt velük: el kellett hagyniuk egy meleg, védett helyet, és még nem tudják pontosan, hol vannak, minden ismeretlen. Gondoljunk bele, ez felnőttként is nehéz helyzet. A támogatás annyit jelent, hogy figyelünk rájuk, elfogadjuk, ha sírással fejezik ki a bánatukat, vagy akár a haragjukat. Ha azt tapasztalják, hogy az érzéseik elfogadottak, van, aki ott van velük és érzékenyen figyel rájuk, akkor befogadhatóvá és idővel ismerőssé válik ez az új világ.
A korai szakaszban fontos a sok testkontaktus az anyával és az apával, hogy a baba érezze, az az anya, akivel egységben volt, továbbra is ott van, elérhető, bár másképp, mint régen.
A császáros babáknál tehát kiemelten fontos lehet, hogy tudjunk segíteni nekik a születésük feldolgozásában. A megszületett babáknak segít a szorosabb testkontaktus, az érintés, a hordozás, a szoptatás. Vannak élményeik, amiket ki tudnak fejezni, csak nem úgy, mint egy felnőtt, ezeket nehéz kódolni. Ha odafigyelünk, akkor egy egészen pici babán is lehet látni, ha haragszik vagy elkeseredett. De miért ne lehetne, hiszen ő is elvesztett valamit, tovább kellett lépnie. Azért is nehéz ilyenkor a szülői szerep, mert lehet, hogy ez az anyukának sem könnyű időszak: kérdés, hogy hogyan gyógyul a sebe, érzelmileg hol tart ebben a folyamatban, mennyire vannak lelki vagy testi fájdalmai, és ezek mennyire vonják el őt a babáról való gondoskodástól. De ez nem kimondottan csak császármetszés esetén igaz, hanem más nehéz szülésnél is.
Ha már nagyobbacska a gyermek, akkor érdemes arra figyelni, hogy az átmenetek a császáros gyerekeknél nehezebbek lehetnek. Mondok egy példát egy fontos változásra: az óvoda után következik az iskola, óriási váltás ez egy 6 évesnek. Segíteni kell őt abban, hogy elbúcsúzzon az előző helytől, és erre elég időt adni neki. Hagyni, hogy a változás lassan megtörténjen és elfogadni, ha ez nehéz neki. Ezt sokféleképpen jelezheti. Érzékenyen kell rá figyelni és támogatni őt. Tulajdonképpen azok a helyzetek, amelyek változással járnak, a gyógyítás lehetőségeit is jelentik.

-Mit lehet olyankor mondani, amikor császármetszés után természetes úton szeretné szülni az édesanya a következő babát?

-Azt, hogy természetes igény és rendben van. A császár utáni hüvelyi szülésnek van egy orvosi feltételrendszere, és egy, a testi oldaltól elválaszthatatlan lelki oldala. Egy következő várandóssággal megérintődik az előző szülés élménye. Ha ez az élmény feldolgozott, az édesanya képes nagyobb érzelmi kilengések nélkül visszaemlékezni rá, akkor lehet az érkező babára koncentrálni. Ha az előző szülés élménye még feldolgozatlan, szokatlanul erős érzelmeket hoz, a félelmek felerősödnek és a múltbeli élmények jelentősen beleszövődnek a jelen élményeibe, esetleg újra és újra ismétlődő kérdések formájában kavarognak bennünk, akkor érdemes segítséget kérni, és egy alaposabb feldolgozó folyamatba kezdeni. A külső segítő – pszichológus, mentáhigiénés segítő szakember - támogatást adhat, hogy az elakadás tovább gördüljön.
Fontos beszélni arról is, hogy mi van, ha nem úgy alakul, ahogy szeretnénk. Ha felkészülünk rá, beszélhetünk róla, kevésbé félelmetes, és lehetnek megoldási stratégiáink.
A császár utáni hüvelyi szülés megerősítheti az anyai és női kompetenciákat, és ezáltal gyógyító lehet. De az is gyógyító lehet, ha mégis császármetszésre kerül sor, de ez másképp történik, mint az előző: az anya igényei mentén és a baba is vele maradhat.

-Hogyan lehet segíteni a műtéten átesett édesanyáknak?

-A család segítsége a legfontosabb. Fogadják el az édesanya érzéseit. Lehet, hogy időnként szomorú, haragos vagy csalódott. Nehezen érthető ez, hisz ott egy gyermek, aki egészséges. De az anya lelkében egyszerre több minden zajlik, néha túl sok minden, hiszen ez egy érzékeny állapot. Siratja, ami elmúlt, aggódik, félti a babáját, hiszen minden pillanatban az ő felelőssége, hogy életben tartsa, és persze örül is neki. Császármetszést követően mindez még összetettebb lehet. A legjobban azzal tudjuk őt támogatni, hogy elfogadjuk és megerősítjük őt anyai szerepében. Az apák szerepe ebben a szakaszban a család megtartása érzelmi és fizikai szinten egyaránt. Ez a biztonság, amit ők adhatnak, elengedhetetlen a gyermekágy időszakában. Ha ez elég jól történik, akkor a párkapcsolat is megerősödhet.
A feldolgozási folyamatban azt bontjuk ki, hogy mi az, ami hiányzik vagy fájdalmat okoz, mik azok az elképzelések, vágyak, álmok, amik nem teljesültek be. Ezeket beszéljük végig, és megpróbáljuk megtalálni az édesanya erőforrásait. Sokszor az a tapasztalatom, hogy ha egy történet fájdalmas az édesanyának, a hiány benne túl hangos, akkor nem lehet látni, hogy mi volt benne a jó. Pedig minden történetben van örömforrás. Idővel megláthatjuk, mi az, ami jó volt, amire ő büszke, mi az, amit megtanult, mi az, amit tovább visz, mi a pozitív üzenete az ő történetének. Ezeket meg szokták találni az anyák.

-Milyenek a jó körülményei egy császármetszésnek?

-Kulcskérdés a bizalom. Mindenképpen legyen ott a pár mellett egy szakember - bába, dúla, szülészorvos - akiben megbíznak. Fontos az is, hogy kapjon elég információt. Szintén alapvető, hogy ne szakítsák el a babájától, kapja meg azonnal, tegyék bőrkontaktusba a babát - ezt még egy altatásos szülés során is érdemes kérni. Ha valamiért nem lehet az édesanyjával, akkor adják az édesapának bőr-bőr kontaktusba. Szerencsére ezekre egyre jobban odafigyelnek, ahogy én látom. Olyan esetekről is tudok, ahol az édesapa a műtőbe is bemehet és ráteszik a babát, miután kiemelik.

-Mit üzenhetünk a császármetszéssel szült anyáknak?

-Inkább azoknak az édesanyáknak üzennék, akiknek hiányt, nehézséget okoz a szülésük. Segítsenek maguknak, írják le, ami történt, akár többször, többféleképpen! Meséljék el, bontsák részekre, rendezzék, fogalmazzák meg azt, hogy mit változtatnának a jövőben. Ha ez nem elég, kérjenek segítséget!
Általánosan pedig azt mondanám, hogy a történés szintjén nem tudunk változtatni, de ahogy a történetünk élménye bennünk lenyomatot hagy, az változtatható. A szülés élménye feldolgozható,-a feldolgozás során a szorongás és a fájdalom csökken, az anyai kompetencia megerősödik, és veszteségével együtt is elcsitul az élmény. A felszabaduló energia pedig a kapcsolatra, a kapcsolódásra fordítható. Ezt a babák azonnal meghálálják, így ez egy pozitív spirál. Érdemes rajta végigmenni.

Szerző: