Kulturális sokszínűség I.

Miként hat a gyermekre a kultúrák találkozása?  

A multikulturalizmus hazánkban is egyre nagyobb méreteket öltő jelenség, mely az utóbbi években tapasztalható migrációs hullám eredménye. A bevándorlók sokszor merőben eltérő kulturális vonásokat hordoznak, más az identitásuk, a szokásaik, ezek miatt adódhatnak félreértések, problémák a mindennapi élet során.

Amikor valaki letelepedik Magyarországon, és itt talál párt magának, hamarosan előtérbe kerül a házasság gondolata, mely – leszámítva a szokásosnál kissé bonyolultabb procedúrát – akadálymentesen megvalósítható. Azt mondják, amennyiben a kezdeti érdeklődés az eltérő nyelvi, nemzetiségi, kulturális és vallási gyökerek iránt nem hagy alább, a másik kultúrájának elfogadásával, kompromisszumokkal harmonikus párkapcsolat tartható fenn.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA Mi történik azonban akkor, amikor megérkezik az első gyermek, aki az édesanya és az édesapa „két világának” gyümölcse? Hogyan oldjuk meg a gyermek nevelésével kapcsolatos konfliktusokat?

A konfliktusok kezelésének legfőbb módja először is a pár közötti megfelelő kommunikáció. Mindig el kell mondani a másiknak, mivel nem értünk egyet, mi a furcsa az ő viselkedésében számunkra, s ha mindezt tisztelettel és megértéssel tesszük, nagyobb az esélyünk a vita rendezésére. Amikor egy kapcsolatban a kommunikáció jól működik, már a gyermek születése előtt meg lehet állapodni olyan kényes kérdésekben, hogy mi legyen a gyermek neve, megkereszteljük-e, az év mely részét töltsük Magyarországon, mikor utazzunk párunk országába, milyen nyelven szóljunk hozzá otthon, valamint érdemes időt szakítanunk a legfontosabb alapvető nevelési elveink megbeszélésére. A legtöbbször az merülhet fel problémaként, hogy az egyik fél mindent magának akar, és ez a rugalmatlanság aztán családi viszállyá alakul át. Éppen ezért lényeges megértenünk és megértetnünk főként a gyermek érdekében, mennyire fontos a család minden tagja számára az engedékenység, a másik elfogadása.

Valamennyire szükséges asszimilálódni, de nem kell feladnunk saját identitásunkat. Hagynunk kell, hogy a gyermek később szabadon eldönthesse, mely alternatívát vagy alternatívákat választja a kulturák elemeiből. Arra törekedjünk hogy, gyermekünk a legkevésbé se érezze meg a kulturális differenciáltságból adódó nehézségeket, és legyen szép, tartalmas gyermekkora, hogy később egészséges önbizalommal közelítsen a nemzetek, az egyre jobban kinyíló világ felé. Hangsúlyozzuk számára saját és párunk gyökereit is, hiszen ne feledjük, a mi gyökereink az ő gyökereik!

Mielőtt azonban a gyermek eléri azt a kort, hogy önmaga képessé váljon erről döntést hozni, a szülők kerülnek dilemmába, mely intézménybe vigyék gyermeküket, milyen programokon vegyenek részt. Pécsett az utóbbi néhány évben folyamatosan nő a többnemzetiségű gyermekek száma, bizonyítéknak elég csak egy belvárosi áruházba látogatnunk, ahol gyakran hallunk más nyelven beszélő szülőket és kicsiket. Ennek eredményeként városunkban is átalakulóban van az oktatás: az állami bölcsődék és óvodák már felkészültek az internacionális nevelésre, és megszaporodott a magyar-angol, illetve magyar-német magánnapközik, bölcsik száma. Az iskolákban elkezdték a különleges nyelvek tanítását, jó példa erre, hogy szeptembertől akár kínai nyelvet is választhatnak a Bánki Donát Általános Iskolába járó diákok. Úgy látszik, nálunk is kialakult az igény a többnyelvű oktatásra, és ezt már nem csak a más etnikumú szülők kérvényezik. A városunkban zajló programok között a korábbiakhoz képest szintén jóval több azoknak a száma, melyekre a többnemzetiségű gyermekeket is várják. Ha végiglapozzuk a Zsebibabát, minden számban találunk angol, német nyelvű foglalkozásokat, sportolási és egyéb lehetőségeket, ahová a szervezők nagy örömmel várják a más országból, kultúrából érkező gyermekeket a magyar nemzetiségű kicsik mellett. A szervezők szerint a magyar gyermekeknek is előnyük származik abból, ha kiskoruktól kezdve megismerkednek más kultúrával, szokásokkal, mert a globális világhoz mindenkinek valamennyire alkalmazkodnia kell.

Mi a tapasztalatuk a pécsi, többnemzetiségű családoknak?

  • Jane férje magyar származású, gyermekük, Emma három éves. Pécs mellett élnek, Emma magyar-angol családi napközibe jár, amíg a szülők dolgoznak. Jane szerint a város nyitott a többnemzetiségű gyermekek befogadására, az emberek általában kedvesek vele és a kislányával, bár megemlíti, hogy néha furcsán tekintenek rá, amiért más nyelven beszél a gyermekhez. Nagyon elégedett a napköziben nyújtott oktatással, és boldogan meséli, mennyire jó, hogy nem érzi a különbségtételt, az intézményben mindenkit egyenrangúan kezelnek, és a nevelők betartják a kéréseiket. Emma két és fél éves koráig egyáltalán nem alkotott összefüggő mondatokat, csak néhány szótagot vagy rövidebb szavakat ejtett ki, de fél éve ez teljesen megváltozott, és azóta be nem áll a szája. Hol angolul, hol magyarul szólal meg, édesanyja angol verseken, meséken és énekeken keresztül próbálja elérni, hogy kislánya számára az angol is meghatározó nyelv legyen a mindennapokban.
     
  • Joel és házastársa, Sivan mindketten izraeli nemzetiségűek, és az orvosi egyetemen tanulnak. Kislányuk, Razit elmúlt másfél éves, szintén magyar-angol napközis, és jelenleg többet beszél magyarul, mint héberül. A szülőket ez csak akkor zavarja, amikor ők maguk sem értik, mit mond nekik a gyermekük, ezért Sivan nemrég elkezdett magyarul tanulni, hogy megértse lányát. Razit első szava egyébként az „anya” volt, mivel ezt sokszor hallotta más kisgyermekektől. Sivan mindenféle programra elviszi Razitot, jártak már a Bóbita Bábszínházban magyar nyelvű előadáson, rendszeresen viszik játszóházba, most épp balettórára készülnek, és barátkoznak magyar házaspárokkal és gyermekeikkel is. Azt mondja, örül annak, hogy akadnak Pécsen számukra megfelelő programok, és szeretné, hogy amíg itt élnek, a gyermek alapfokon sajátítsa el a magyar nyelvet, és asszimilálódjon a környezethez, mert ebből Razitnak csak előnye származik. Izraelben ugyan nem ünneplik a karácsonyt, Razit mégis vitt ajándékot a napközibe annak a „társának”, akinek a nevét kihúzta a kalapból.
     
  • Mária férje a német származású Jürgen, fiuk, Tobias öt éves, állami óvodába jár. Mária és Jürgen között Tobias első két évében több konfliktus felmerült azzal kapcsolatban, hogyan neveljék Tobit. Végül kompromisszumra jutottak, az édesapa csak németül, az anyuka magyarul beszél a gyermekhez, és minden héten egyszer elmegy hozzájuk egy német tanárnő, aki németül foglalkozik a kisfiúval. A gyermek három éves kora után megtanulta, kihez melyik nyelven szóljon, és a kezdeti nyelvi kavarodás után ma már gyönyörűen beszéli mindkét nyelvet. Amikor nyaranta Németországba látogatnak több hétre a rokonokhoz, Tobi könnyen alkalmazkodik a német környezethez, ott is vannak barátai, és kezdi megszokni a „kétlaki” életet. Mária szerint nagyon fontos, hogy elsősorban a házaspár között rendeződjenek a gyermekneveléssel kapcsolatos kérdések, mert enélkül Tobinak sem lehetne kiegyensúlyozott gyermekkora, és a házasság is megsínylené hosszútávon a folyamatos nézeteltéréseket.