Kisdedóvók Pécsett

Működik egy óvoda Pécsett, ami 1894. szeptember 17-én nyitotta meg kapuit a Makár utcában. Az első épületek között volt, amelyek eleve óvodának épültek. Akkoriban úgy tervezték, a két csoportszobában akár 160 gyermek is elfér.

Most, 120év után, négy csoporttal és normál létszámmal még mindig működik a Kodály Zoltán utcai óvoda. Időközben többször felújították, bevezették a villanyáramot, a csatornát, de ma már csak kevesen tudják, hogy hol sorakoztak egykor a kisdedek pottyantós wc-i, vagy, hogy a bőrklinikáig elért az óvodaudvar.

kisdedovok_290

 Kezdetben az óvodák magánkézben voltak. A Kisdedóvó Intézetek Egyesületi Évkönyve említ pécsi óvodát 1847-ből és 1858-ból, de általában nem nagyon dokumentálták létüket. Néhány adat alapján lehet nyomukra bukkanni. Például egy forrás szerint az első pécsi magán kisdedóvó 1845. februárjában szűnt meg az óvó, Koholzer János „szólásra képtelen rekedése” miatt.

A Pécsi Napló 1931. augusztus 30-i számában hosszú cikk jelent meg: Sziegriszt József, az óvodásbácsi címmel az első pécsi óvodáról, amely 1860-ban nyílt az Apácza utcában. Iratokból tudható, hogy Pécsbánya-telepen 1866. augusztus 1-jén is volt kisdedóvó a bányamunkások gyermekei számára. Az Ágoston-téri iskolában létesült óvó, illetve gyermekmenhely 1886-ban, ez a város által felépített és fenntartott első ilyen intézmény. De már sokkal korábban, 1863-ban Nagy József, pécsi polgármester szólt a budai és a szigeti külváros részeken fölállítandó kisdedóvók szükségességéről, majd igazi lendületet az 1891. évi XV. törvénycikk adott a kisdedóvás ügyének.

De hogy is nézett ki akkoriban ez a városrész? Milyen körülmények között épült fel ez az ovi, és mennyibe kerülhetett?

A Szigeti városrész az 1890-es évek végén fejlődésnek indult. A bérkocsis és szegény munkásnép lakta negyedben 295 óvodaköteles korú gyermek élt, és a Szigeti külvárosi tanoda (ma I. gyakorló) épület telkén 100-150 gyermek befogadására alkalmas épületet tervezett a városi mérnöki hivatal. A költségirányzat 10.000 forint volt.

A városházi hirdetményi táblára került a felhívás, és több ajánlatból Eisner Dóczi építőanyag szállító és építő vállalkozó kapta a megbízást. Az épület az elemi iskola telkén 1893. év végéig tető alá került, és Eisner mester a munkálatokért végül 7684 forint 16 krajcárt számított fel.

A Pécsi Napló 1894. július 20-i számában jelent meg cikk arról, hogy a

„Kisdedóvoda a Szigeti külvárosban elkészült, melyben 160 gyermek befogadásáról van gondoskodva. (…) a gyermekmenhely vezetését egy évi próbaidőre pályázat hirdetése nélkül rábízza Nendtvich Vilma óvónőre, kinek ezen év alatt 300 forint fizetése, lakása és világítása lesz.”

Azonnal beiratkozott 210 gyermek, és a túljelentkezés miatt a megnyitót rövid időre el is halasztották. Az intézet fönntartása évente 1100 forintba kerül. A délre ottmaradó gyermekek ételpénze 5 krajcár volt.

Így kezdődött a története, és mindössze a világháborúk idején szakította meg működését az intézmény, amikor kórházként, egészségügyi ellátóhelyként használták, azóta is folyamatosan kisgyerekek töltik itt hétköznapjaikat.

Érdekesség: Pécs legfiatalabb „kisdedóvója” az idén szeptemberben második alapításához érkezett Mandulafa Waldorf Óvoda. Bár 2007. óta a Martyn Ferenc Művészeti Szabadiskola épületének földszintjén már „albérleteztek”, idén ősszel önálló otthonukba költözhettek Istenkúton, ahol immár két csoporttal kezdték a tanévet.