Kerekasztal

A Kerekasztal Színház Nevelési Központot 1992-ben alapította Kaposi László.

A Társulat színházi nevelési programok létrehozásával foglalkozik. Működésünk 18 éve alatt 70.000 gyerekkel és fiatallal dolgoztak,. Évente kb. 150 előadást tartanak, ezek jelentős részét a 10 éve otthonunknak tekintett budapesti Marczibányi Téri Művelődési Központban. Sokat utaznak idehaza és határainkon túl is. Márciusban Pécsett turnéznak.

A PTE I. Sz. Gyakorló Iskolájának alsó tagozatosai abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy a Fogságban  és a Fivérek című színházi nevelési programokban vehetnek részt.

Drámáról, színjátszásról beszélgettem Lipták Ildikóval a  a Kerekasztal Színház színész-drámapedagógusával.

-Szükség van-e drámafoglalkozásokra, és ha igen, milyen korban érdemes elkezdeni?

-Tudom, hogy a kérdés álnaiv, de hadd éljek a lehetőséggel, hogy visszakérdezhessek: van-e szükség arra, hogy gyermekeink, tanítványaink képesek legyenek másokkal azonosulni, együttérezni? Vagy: vajon hasznos-e számukra, ha emberi problémákról, nehéz kérdésekről, konfliktusokról nemcsak „élesben” tanulnak, amikor a saját bőrükön tapasztalnak valamit, hanem fiktív helyzetekben is lehetőségük van elgondolkodni a világ dolgain, állást foglalni, tesztelhetni a véleményüket és a világhoz való viszonyukat

-Mi a különbség a színjátszás és a drámafoglalkozás között?

-A színjátszás célja, hogy mások által megtekinthető előadást hozzon létre.
A drámafoglalkozás célja, hogy egy problémát úgy próbáljanak megérteni, hogy ennek érdekében különböző szerepeket játszanak el.

A kettő nem mond ellent egymásnak. Egy jó színjátszó csoportban a tanár nem betanítja a gyerekeket egy általa elképzelt koreográfiára, hanem a drámafoglalkozásokhoz hasonló munkát végezve dolgozzák fel a kiválasztott történetet. A jó színjátszó próba alkalmas arra, hogy fejlessze többek között a gyerekek személyiségét, kommunikációs készségét, ön- és társismeretét, ugyanúgy, mint a jó drámafoglalkozás.

Gyakran teszik fel nekem a kérdést, hogy milyen hatással van a gyerekekre a rossz színi előadásban való részvétel. Rossz és rossz között is van különbség, de az előadás létrehozásának folyamatától nem lehet eltekinteni. Lehet, hogy színházi értelemben nem jó egy gyerekelőadás, mert például nem sikerült dramaturgiailag jól összeszerkeszteni, azonban minden előadáson látszik, hogy hogyan hozták létre. Óvodás és kisiskolás korban majd’ minden szülő átéli azt a traumát, amikor a gyerekét hosszan nézheti egy előadásban mint mozdulatlan fát, bokrot, házikót stb. Úgy gondolom, kifejezetten káros az ilyen előadás a személyiségre. A gyerekeket megdícsérik, ha fegyelmezetten végigállják az előadást, ha nem integetnek ki az anyukájuknak. Szerintem az a gyerek érdemel dicséretet, aki már 4-5-6 évesen sem képes ilyen konformizmusra, szívem szerint bátorítanám őket, hogy rontsák el az előadást: keljenek életre, ne legyenek élettelen holmik. És bátorítanám a szülőket, hogy ne hazudják azt egy-egy ilyen előadás után a pedagógusoknak, hogy jó volt az előadás, mert elhiszik és jövőre is ugyanígy fogják csinálni…

Országszerte ragyogó gyerekelőadások születnek minden évben - a Weöres Sándor Gyermekszínjátszó találkozón sokat meg is lehet nézni ezekből. Olyan előadások, ahol színvonalas, komoly felkészülés látszik az előadásból: ahol az előadás nem cél, hanem eszköz, hogy a gyerekek tanuljanak magukról és a környezetükről.

A drámafoglalkozás és a színjátszás tehát elválaszthatatlanok. A drámafoglalkozásnak nagyon fontos része, hogy színházi elemeket használunk: hiszen szerepet játszunk, megmutatunk egymásnak dolgokat. Mind a gyerekszínjátszó rendezést, mind pedig a drámajáték vezetést lehet tanulni idehaza: 120 órás akkreditált tanfolyamok segítik a pedagógusokat abban, hogy fejlődjenek e területeken, akár Pécsen is.

-Tapasztalatod szerint hogyan hat a drámajáték a gyerekek lelki fejlődésére? Ha többször találkoztok ugyanazzal a gyerekcsoporttal, tapasztaltok-e különbséget az egyes játékok során?

-Egy drámajáték alkalmával erős és izgalmas színházi előadással vagy jelenetekkel érdekeltté kívánjuk tenni a gyerekeket egy probléma kapcsán, érzelmileg és intellektuálisan bevonni őket, hogy minél mélyebb, izgalmasabb közös felfedező útra indulhassunk az általunk felkínált történeten keresztül.

Egy szakmai prezentációra való készülés során a közelmúltban megkérdeztem néhány olyan huszonéves fiatalt, akik gyerekként 15-18 évvel ezelőtt részt vettek egy-egy vagy több foglalkozásunkon, mire emlékeznek mindabból, ami nálunk történt. Minden várakozásomat felülmúlta, hogy milyen részletességgel emlékeznek az eljátszott történetekre, drámajátékokra, az általunk alkalmazott színházi megoldásokra.

A mi munkánk is hatékonyabb természetesen azoknál az osztályoknál, ahol a pedagógus nyitott és befogadó, az általunk végzett tevékenységet alapnak tekinti és tovább folytatja az osztályteremben a gondolkodást, alkotást, játékot.

-Mennyiben különbözik egy kerekasztal foglalkozás / előadás egy drámaórától?

-A színházi nevelési programok felnőtt közreműködői színész-drámatanárok. Így színházi előadás vagy jelenetek is része a programnak. Ezen kívül nagyon fontos, hogy az előadás feldolgozása során kisebb csoportokban is tudunk dolgozni a gyerekekkel, így az egyénekre is nagy figyelem jut, a bátortalanabbak is szóhoz és szerephez jutnak.

Köszönöm az interjút, munkátokhoz sok sikert kívánok!

Szerző: