“Jó nekünk, mert erre mind nincs szükségünk!” Jézuskáról, a kereskedő istenről és a lényegről görög katolikus szemmel

Sok mindenről szó esik így Karácsony táján. Kézműves ötletekről, ajándékkészítésről, vásárlásról, főzésről. Ebben az évben azonban nem ilyesmiről tudósítunk az olvasóknak: Bodogán László görög katolikus parókussal és feleségével, Erzsébettel a Karácsony eredeti értelméről, vallásos szempontjairól, lelki teendőkről, valamint a felénk kevésbé ismert görög katolikus egyházi Karácsonyról beszélgettünk. Hívőknek, nem hívőknek ajánljuk szeretettel egy négy gyermekes, hívő házaspár gondolatait.

-Sokat beszélnek a vallási ünnepek elvilágiasodásáról. Mi erről a véleményetek?

-L.: A Karácsonynál ez mindenképpen így van: sok tekintetben elveszítette az eredeti értelmét. Még november sem volt, és az Árkádban már lógtak a karácsonyi díszek, szólt a zene. Számomra ez gyomorforgató, visszataszító - hívő emberként nem tudok máshogy fogalmazni. Nagyon rossznak tartom, semmi köze nincs a karácsonyi készülődéshez. Hitünk szerint az Isten megajándékozta az emberiséget Jézus Krisztussal, a Megváltóval. A karácsonyi vásárlási lázban a megajándékozottság megjelenik, de teljesen kifordítva: a minél szebb, több és minél értékesebb ajándék a fontos, nem az ajándékozás maga. A húsvéti ünnepkör kapcsán a nyuszival próbálkoznak, de annak nincs akkora kultusza, jobban megmaradt vallási ünnepnek.

-E: Amikor a Karácsony időpontját keresték, nem tudták napra pontosan megmondani, hogy Jézus Krisztus mikor született. Ezért egy meglévő pogány ünnepet (sol invictus), a Nap ünnepét töltötték meg keresztény tartalommal, mert a mi napunk, Jézus Krisztus, aki ránk ragyog, világosságot hozott. Most pont a fordítottja történik: a vallási tartalom eltűnik az ünnepből és elvilágiasodik. Szeretet ünnepe van, meg család ünnepe - szerencsére fenyőünnep már nincs. Viszont azok is ünneplik, akik nem keresztények. Ez azért mindenképpen jó.

-A gyerekeink abban nőnek fel, hogy ennek az ünnepnek a külsőségei fontosak. Mi lehet erre a válasz?

-L.: Sokat tenni nem tudunk ellene, annál sokkal nagyobb erők működnek, minthogy az ember ezt meg tudná fordítani. A kereskedő istennek nem tudunk a konkurenciája lenni. Mi a gyerekeinket igyekszünk nem bevinni a karácsonyi forgatagba. (Persze nem tudjuk teljesen kikerülni, mert egyikük pont fel fog lépni az Árkádban Karácsony előtt). Azt tudjuk tenni, hogy itthon napi rendszerességgel készülünk a Karácsonyra. Nem véletlenül kezdődik a mi egyházunkban már november 15-én az adventi időszak, amit mi Karácsony előtti böjti időnek nevezünk. Negyven napig tart, ugyanúgy, mint húsvét előtt. Van némi párhuzam, hogy elkezdi a kereskedelem is idő előtt a karácsonyi készülődést, de egészen más szándékkal. Nekünk minden nap ekörül forog a gondolatunk. Csak a család tudja ellensúlyozni azt, ami egyébként kilépve az utcára ránk ömlik.

-Egy lelkipásztor mit tud tenni?

-L.: Beszélek a Karácsony valódi értelméről a gyerekeknek, szülőknek. Én is látok keresztény családokat ajándékokkal rogyásig megrakva. Van, ahol elmegy egy kicsit ebbe az irányba az ünnep. Fel tudom hívni a figyelmet arra, hogy nem az az igazi Karácsony, ahol sok és drága ajándékot kapunk, nem arra van szükség, hogy minden élére legyen állítva, kivasalva, kitakarítva, kisütve,  megfőzve, hanem a lelkünket kell előkészíteni. Ebben érzek feladatot. Ha eddig nem, akkor most tegyük le a bűneinket, imádkozzunk gyakrabban, bensőségesebben, vegyünk részt szertartásokon, amelyek biztos, hogy az ünnep valódi tartalmát közvetítik.

-E.: Én hitoktatóként azt mondom a gyerekeknek, hogy mivel Jézus születésnapját ünnepeljük, neki adunk ajándékot. Arra figyelünk, hogy ő minek örülne. Az imádságnak, amiben időt szánunk rá és keressük a társaságát, jócselekedetnek, vagy a lemondásnak. A mi egyházunkban adventi időszakban fontos a böjt, ami nem feltétlenül az étkezésben jelentkezik, hanem valamiféle lemondást jelent. Míg kicsik voltak a gyerekeink, addig háromkirályokat rajzoltam, az ő kezükbe gyűjtötték a jócselekedetet, imádságot vagy lemondást. Minden nap egy kis matricával jeleztük ezeket, így látták hogyan gyűlik az ajándék a Kisjézusnak.

-Rosszak azok a szokások, amik most egy átlagos magyar családnál a Karácsonyhoz kapcsolódnak?

-Nem rosszak, csak az a rossz bennük, hogy lassacskán elveszítik valódi jelentésüket. Az ételek, a díszítés, a készülődés mind azért voltak, mert hordoztak magukban valami tartalmat: közösségi együttlétet, ráhangolódást. Ezek jók, csak amikor tartalom nélkülivé válik a készülődés, az nem jó. Ha kivesszük a Karácsonyból Jézus Krisztust, az én megítélésem szerint - és természetesen elfogult vagyok - akkor megmarad egy humán dolog, amit programszerűen akarunk megvalósítani. Ha keresztény szemmel közelítjük meg, akkor azt látjuk, hogy nem csak három napig kell szeretni egymást. Onnantól kezdve, hogy Jézus belépett a földi életbe, ez egy folyamat. Karácsonykor azt ünneplem, hogy Isten megajándékozott minket, ezért én is megajándékozom azokat, akiket szeretek; próbálok tenni, lemondani az önzésemről, hogy másoknak adhassak. A böjt mindenképpen ahhoz segít hozzá, hogy erre figyeljünk. Ha ez mind nincs körülötte, akkor marad valami, aminek az eredetihez már nem sok köze van.

Ebből a szempontból a gazdasági válságnak látom előnyét: már nem adósodunk el például az ünnep miatt. Még a 90-es években történt Nyíregyházán, hogy a sétáló utcában főiskolások szórólapokat osztogattak. Az volt ráírva: „Fantasztikus karácsonyi akció! Vásároljon 20-30-50%-kal… - kevesebbet! Szeretteinek ajándékozzon szeretetet!”

-Mi a helyzet a Jézuska mesével?

-L.: Nincs Jézuska, Jézus van.

-E.: De nálunk is Jézus hozza az ajándékot, nem gondolom, hogy ez baj. Ezt a misztikumot, földöntúliságot magukkal viszik a gyerekek. Később sem látja mindenről, hogy honnan kapja; az mind Jézustól jön. Ragaszkodnak is hozzá még mindig, pedig hárman már kamaszok, csak egy kis négyévesünk van. Amikor vacsorázunk és egyikünk feláll, kimegy, akkor elterelik a kistesót, de várják, hogy egyszerre lépjünk be a szobába és megtörténjen a ’csoda’. A mi egyházunkban a kicsik találkoznak Karácsonykor a gyermek Jézussal, eltelik egy kis idő és ünnepeljük Jézus Krisztus keresztelkedését, aztán jön a böjti időszak, kínhalál és a feltámadás Húsvétkor. Egy éven belül minden korosztályban találkozunk Jézus életével. Mindig egy kicsit többet kérdez a gyerek, mi többet válaszolunk. Belenő abba, hogy nem csak a Kisjézus van.

-L.: Ezzel a kisjézuskázással elveszítette Jézus a szerepét, amit az életünkben betölt. Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék fölülről van, ezt próbálja megjeleníteni a karácsonyi ajándékozás. Nem látok bajt ebben a titkolózásban. Az Istentől való megajándékozottságunk az Istennek a titka. Miért ajándékoz meg bennünket? Ez az Istennek a lényege. Ezt a titkot próbáljuk visszatükrözni, de a titok titok marad. A keleti mentalitás, a görög katolikus egyház nagy hangsúlyt helyez a titokra. Nem akarja megmagyarázni. Nem igyekszik minden dolognak a végére járni. Szemléli a titkot.

-E.: A görög katolikus karácsonyi ikonokon nagyon szemléletes az ábrázolás. Benne van a barlang, benne van a Kisjézus, de már felismerhető rajta a kőkoporsó és a temetői gyolcs. Az arca is idősebbnek tűnik, nem kisbabának, időtlenség tükröződik rajta.

-L.: Ezeken az ábrázolásokon nem úgy jelenik meg a szent család, amilyen a mai család képünk, Mária legtöbbször nem is tartja Jézust, hanem mellette, sokszor elfordulva imádkozik. Mert nem a csecsemőt látja benne, hanem az üdvösségtörténetet. Szent József pedig töpreng, nem öleli őket mosolyogva. Nekünk ez a Karácsony, hogy már benne van a Húsvét, a megváltás, az egész üdvösségtörténet.

-A saját gyerekeiteknél ezt az ellentmondást, ami a Karácsony külsőségei és a ti hitetek között van, hogyan oldottátok föl?

-E.: Katolikus iskolába járnak és szerencsére ott is azt hallják, amit tőlünk. A barátok, barátnők által egyre többféle családot látnak és egyre nagyobb érték számukra is, hogy mi együtt vagyunk, mi szülők szeretjük egymást és szeretjük őket. Van egy tágabb családunk is, évente egyszer találkozunk így Karácsonykor a testvéreimmel, rokonokkal. Nem veszünk egymásnak semmilyen ajándékot, hanem egy kis műsorral készülünk ezekre az alkalmakra. Tavaly is olyan lázas készülődés volt és annyit nevettünk, hogy biztos megtartjuk ezt a szokást. A szűk családon belül veszünk ajándékot, várják ők is, de nem  merülünk bele.

-L.: Úgy lehet ellensúlyozni, hogy elmondjuk nekik, hogy mi hogy gondoljuk és miért gondoljuk úgy. Ha elmondjuk nekik, hogy mi nem a sok ajándéknak örülünk, hanem annak az egynek, amit tőlük kapunk.

-E.: A vásárlás problémája sokszor előjön egész évben. Látják, hogy a mi anyagi helyzetünk meg például az osztálytársak családjának az anyagi helyzete sokszor nem mérhető össze. Ezt a kamaszkor kezdetén nehezebb elfogadniuk. Egyszer utaztunk Rómába és sétálgattunk a lányommal a repülőtéren. Ő fogalmazta meg, hogy anya, annyi mindent tudnék itt venni. Azt mondtam neki, hogy nézd meg Anna, hogy tudják az emberben fölkelteni ezt a vágyakozást, hogy neked ez kell. Megleszünk, meglásd, ha hazamegyünk enélkül is, anélkül is, amaz nélkül is. Magyarázni kell, segíteni, mert nem egyszerű nekik.

-Minket gyerekkorunkban nem ért ennyiféle inger a vásárlásra, nehéz lehet rendet rakni a fejükben.

-L.: Biztos, hogy nehezebb nekik, nem véletlenül van ennyi magatartásproblémás, problémákkal küszködő, diszes … stb. gyerek. Annyira villódzik körülöttük a világ, hogy nincs idejük felfogni, feldolgozni. Egyik kihívásból a másikba esnek. Hogy tudna így a lelkük lenyugodni? Arra kell megtanítani őket, hogy milyen jó nekünk, mert erre mind nincs szükségünk! Ezt az érzést át kell élni. A saját környezetünkben annyit tehetünk, hogy értelmesen elmondjuk.

-Ebben segíthet a közösség?

-Abban segíthet, ha látnak hasonló gondolkodást. Ezért fontos, hogy olyan iskolába adjuk, ahol hasonló értékrendet vallanak. Amikor kamasz, már a barátai, barátnői lesznek a példaképek, ezért fontos, hogy ők milyen háttérrel rendelkeznek. Együtt nem ciki bizonyos dolgoknak ellenállni, megtagadni bizonyos dolgokat.

-Mi jellemzi a görög katolikus egyház karácsonyi szokásait?

-E.: A Karácsonyunk nagyon közös a római katolikus testvérekkel, ez az egyetlen ilyen ünnepünk. Nincsen lényeges eltérés. Arról már volt szó, hogy az adventi időszak, amit böjtöléssel, lelki rákészüléssel töltünk nálunk hat hét, már november közepén megkezdődik. A Karácsony estéje, december 24-e hagyományosan szigorú böjti nap, amíg fel nem jön a csillag - így van ez a szülőfalumban is a mai napig. Ilyenkor csak nyers növényi ételt ettek, utána elmentek a templomba. Templom után ettek csak főtt ételt, de még mindig böjtöset, például mákos kalácsot (tülkösnek hívják), halat. Karácsony éjszakáján nincs szentmise, hanem egy nagyon érdekes szertartás van a templomban, az alkonyati zsolozsma, szent Bazil liturgiájával. Ez egy esti istentisztelet, ami átmegy a liturgikus ünneplésbe, amelyben a már megszületett Megváltót dicsőítjük.

-L.: Ez azt jelképezi, hogy titokban történt Jézus születése az emberiség számára.

-E.: Innentől három napig ünnepeljük a Karácsonyt, első nap Jézus születését, második nap Mária Istenszülő mivoltát, harmadik nap Szent István vértanút, ez már nem kötődik annyira  a Karácsonyhoz. Hagyományosan pásztorjátékot adnak elő a gyerekek a templomban - régen a szülőfalumban házról házra jártak, kántáltak, betlehemeztek.

-A családi ünnep hogyan zajlik?

-E.: Adventi koszorút mi is készítünk, de hat gyertyával. A jócselekedet gyűjtésnek mindig más formáját találtuk ki. Volt, hogy a Kisjézusnak gyűjtöttünk szalmát: papírból vékony csíkokat vágtunk és arra lehetett írni a jócselekedetet és minél többet kellett gyűjteni, hogy Karácsonyra ki tudjuk bélelni a jászlat. A 18 éves nyilván már nem akar szalmát írni, de nagyon örültem neki és kicsit meg is lepődtem, hogy egy gyerek, aki hosszú hajú, elektromos gitáron játszik, rock zenét hallgat, megkérdezi tőlem, hogy anya, ugye holnap kezdődik a karácsonyi böjt, mert azon gondolkodom, hogy miről fogok lemondani. Úgy igyekeztünk nevelni őket, hogy most már ez te meg az Isten dolga. Nem kell már megmondani, megbeszélni velem.

-L.: Többnyire itthon töltjük a Karácsonyt, mert én mind a három nap liturgiát tartok reggel is, este is. Adventben nincs nálunk külön mise, mint a római katolikusoknál, belső készülés van. Inkább a szertartások szövegében van jelen a karácsonyi készülődés. Nálunk hangsúlyosabb ünnep a Húsvét. Ott a böjti időszakban több a szertartás.

Záró gondolatként annyit szeretnénk mondani, hogy karácsony ünnepének üzenetét jó lenne minden nap eszünkben/szívünkben hordozni: minden nehézség, minden gond ellenére is:

„Velünk (van) az Isten!”
 

Szerző: