Itt a farsang, áll a bál!

Februárban van a farsangi szezon, az óvodai, bölcsődei, iskolai jelmezbálok ideje. A „nagyok” is ebben a hónapban báloznak. Csemetéinket jelmezbe bújtatjuk, magunk álarcot húzunk és nosztalgiázunk egyet....

Régi hagyományai vannak ezeknek az alkalmaknak, amikor arcunkat elrejtve megyünk társaságba. A maszka-báloknak, a télvégi vigalmaknak. A farsang utója egyben a tél (remélt) vége, a téltemetés. A mohácsi busójárás utolsó napjának rítusa is a tavasz jöttének reményét sugározza.

Régóta bújunk álarcba, húzunk maszkot, hogy időszakosan ne ismerjenek fel minket. A törzsi, néhány máig fennmaradt kultúrában ma is gyakori, hogy maszkot festenek vagy húznak magukra az emberek, ha varázsolni vagy elvarázsolódni akarnak. A gyerekek is ösztönösen kedvelik ezt a bújócskát, amihez mi nagy boldogan adunk segédkezet, hiszen nem felejtjük a saját örömeinket a farsangi báljainkon, pláne, ha nyertünk is valamit a remekbesikerült ruházatunkkal.

Jó dolog egy mesehős, egy éppen „trendi” filmszereplő életét megkóstolni, ha csupán a ruháját felöltve is, fantáziánkat használva, odavarázsolódni, egy kis időre azonosulni vele. Minden kornak megvoltak az éppen divatos jelmezei, mindig van aktualitása a választásoknak.

Nagymamák, anyukák óriási műgonddal készítjük ezeket a holmikat, vagy kölcsönzőből hozzuk el pár órára a vágyott öltözéket. Az a tapasztalatom, hogy az együtt készített, az otthon nagy izgalommal kísért „csinálás” az igazi, amikor hetekig lehet tervezni, ügyködni egy-egy álarcon, egész garnitúrán.

Amikor az álarc és jelmez viselője is aktív részese az eseményeknek, akkor lehet maradéktalan a boldogsága is a nagy délutánon.

Nem kell megijedni, ha azt gondoljuk, hogy híján vagyunk művészi képességeknek. Egy jó ötlet, eltalált színek, de főleg a gyerekekkel együtt való tevékenység biztos siker.

Az álarcra kell koncentrálni, mert az a legfontosabb kellék, hiszen az emberi kommunikáció elsősorban szemtől szemben történik. Egyszerű anyagokból dolgozzunk, ami egyben jelent olcsóságot is. Újrapapír, papírmasé a legjobb, remekül lehet alakítani, színezni, díszíteni. Használjunk temperát, kevés dextrinnel vagy tapétaragasztóval keverve.

Kicsiknek semmiképpen ne adjunk kezébe akril- vagy szerves oldószeres festékeket, mert kárt tehetnek magukban, egymásban, ruhájukban, környezetükben. A következő fontos szempont a kényelmesség, a hordhatóság. A maszknak ne legyen éle sehol, ne legyen kemény, ne nyomjon, és jól lehessen benne szuszogni, remekül lehessen belőle kikandikálni... A fejre jól simuljon és legalább egy estét, délutánt kitartson. Kalapgumi, selyemszalag elegendő a rögzítéshez. Ha több időt és tartósabb darabot kívánunk készíteni, akkor textillel kombinálhatjuk. Ha archiváló típusúak vagyunk, jó napokat szerezhetünk majdani kamaszgyermekünket a régi álarcaikat elővéve...

A serdülők a valóságban is szeretnek álarcok, maszkok mögé bújva leselkedni kifelé, keresve az igazi arculatukat, énjüket, kissé félénken próbálgatva sokféle változatot. Jó alkalom lesz régebbi emlékekkel megerősítenünk a még most kicsikéinket bizonytalanságaikban, mindigvolt, örökre érvényes szeretetünkről, közös, csak együtt jól újraélhető korábbi élményeinkkel.

Szerző: