Horváth Genovéva versei

Horváth Genovéva versei az anyaságról.

Horváth Genovéva: Az Anyák védelmében - válasz Szabó T. Annának

Kiszakad belőled és elhagy.

Selymével kecsegtet,
elhagy.
Sír, hogy vegyem fel,
Sír, hogy tegyem le, simítsam, szeressem - és elhagy.
Hasztalan kötözöm meg, elhagy.

Alighogy megismerem, elhagy.
Ápolom, kenegetem, erőn felül szeretem,
rám néz és csodál - és elhagy.
Hívása itt zeng még, el hogy is feledném,
azt hittem megtart majd - de elhagy.

Becsaptam magam jól, a vágy hiába való,
nem én teremtettem - elhagy.
Belőlem jöttél, de nem az én kedvemért,
erőszak mit sem ér - elhagysz.

De vigasztal az erőd (Tudom, hogy lesz erőd)
én vagyok teremtőd (s nem leszek temetőd) tudom, ha esek majd, elkapsz.
Gyermek vagy, ember vagy örökre bennem vagy,
imádsz és imádlak és nem baj, ha elhagysz.

 Ó uram, mondd, miért sír a gyermek? és miért vág néha fancsali képet a lelkem?
és miért egyszer fent, majd kétszer ugyanott lent,
és miért több a tervem, mint amennyi kell?
Miért hiszem magam százszor is gyorsabbnak, férjem-uramnál erős-okosabbnak?
(2007. nov.28.)

 

A múltkor volt egy pillanat, hogy pont jól éreztem magam
Tudtam akkor "Most van az, amiért élni-szenvedni szabad"
És most megengedem magamnak, hogy csak legyek,
kedvemre tegyek semminek se lenni, senkire figyelni
- s közben minden lenni, mindenkit szeretni.
Az volna jó.

Ha bennem a Teremtő s benned a Teremtő,
egymásra nevetünk - önmagának örül Ő?

 Addig nem nyugszom,
míg el nem mondhatom milyen kincssel
van nekem dolgom
Igen, van VELE sok-sok dolgom
nap mint nap de arról mégsem feledkezhetem meg,
hogy milyen áldás és kegyelem
hogy van nekem egy gyermekem
most nevet ontja az örömet elfoglal,
igényt tart rám szeretget mászik bújik ölel csókol édes kislány
- sok a jóból

Egyre nyílik a szeme a világra (na és a füle!) (na és a szája!)
Hajszál híján van hajkoronája be nem áll a szája, le nem áll a lába

 Mindent a kifelé-mutogatás miatt teszünk?
Szép-jó  gyereket azért nevelünk?
Kicsiny utódunk 'mutiba' készült??
család úgy szereti, hogy majd' belekékül...

 Minden hangot, ami belőled kijön,
külön megölelnék
Minden hangod és nyöszörgésed
egyenként becsomagolnék szép masnival át is kötném
és csak ülnék és csodálnék...
(később ezt majd másoknak is megengedném...)  

Szerző: