Embert nevelünk - művészeti nevelés óvodás korban

“A művészet nem cél, hanem eszköz, hogy az ember kibontsa, megismerje, építse magát és a környezetét, világát. Mindegy, hogy orvos lesz, festő, bolti eladó vagy miniszter. A lényeg az embermű.”

Babazene, gyerek balett, ovis rajz. Sok-sok kutatásból tudjuk, hogy a gyermekkori művészeti nevelés jót tesz az agynak, nem is beszélve a lélekről. De mikor kezdjük? Hol? Hogyan? Ezeken a kérdéseken morfondíroztunk és emiatt kerestem meg Rónaszéki Mónika Rózát városunk egyik legkülönlegesebb pedagógiai ékszerdobozában, a Lantos Ferenc és Apagyi Mária által alapított Martyn Ferenc Művészeti Szabadiskolában.

Pécs bővelkedik művészeti iskolákban, széles a paletta, ha táncolni, zenélni, rajzolni szeretnénk küldeni a gyerekeinket, ám ezek az iskolák nagyrészt iskolás kortól fogadják a növendékeket. Van értelme korábban a művészeti nevelésnek?

Természetesen van értelme. Sajnos a törvény nem teszi lehetővé az alapfokú művészeti iskoláknak, hogy 6 éves kor előtt növendékeket fogadjanak. Mozart ma Magyarországon nem lehetne zeneiskolás. Jó, ha egy intézmény meg tudja tenni, hogy óvodásoknak csoportot indít. Mi ezt tesszük az 1985-ben történt alapításunk óta.

Ideális, ha a művészeti nevelés természetes módon a családban indul el a gyermek születésekor. Kodály azt mondta, hogy a gyermek zenei nevelése a születés előtt kilenc hónappal kezdődik. Jó, ha a szülők fogékonyak a művészetekre és énekelnek, mondókáznak, táncolnak a kisbabával. Ez egy cselekvésforma, egyfajta játék. A baba számára ez a világ felfedezésének egy módja. Ahogyan a kicsi megismeri a környezetét, megtanul tevékenykedni és élni a világban, ugyanilyen természetességgel fogja meg a ceruzát és vonalakat húz és létrehoz valamit. A művészet nyelv, kommunikáció. A világ és önmagunk megismerésének, építésének lehetősége.

Irányítsa-e a szülő az alkotói folyamatot?

Maga a tevékenység a fontos és hogy ebben ne korlátozzák a gyermeket és ne akarják azt, hogy például lerajzoljon valamit. Ne tegyenek föl olyan kérdéseket neki, hogy ez most mi akar lenni? Ilyenkor kialakul az ábrázolás, másolás elvárása, aminek a gyermek meg akar felelni, esetleg nagyon „nem sikerül neki” és ez félre viheti, tönkre teheti a rajzoláshoz való viszonyát (akár sérülhet egy életre!) Persze ha a gyerek magától kezdi lerajzolni a papát, mamát, magát az rendjén való, azt lehet hagyni. Az eredeti és vicces! A gyerekek eredendően nagyon okosak és nagyon szépen maguktól kezdenek vizuálisan és zeneileg is megnyilvánulni. Először is hagyni kell őket papíron ceruzával, illetve kis hangkeltő eszközökkel működni és inspirálni arra, hogy még egy rajzot készítsenek, kipróbáljanak másik színt, eszközt. Legtöbbször egyik rajz szüli a következőt, de ebben segíthetünk is, ösztönözhetjük a gyermekünket. Lehetőleg ne úgy, hogy rajzold le ezt vagy azt. Nem irányítani, hanem dicsérni kell őt, beszélgetni kell vele a rajzáról. Nem feltétlenül arról, mit ábrázol, hanem, hogy mit látunk a rajzon – különböző vagy hasonló, vagy ismétlődő, vagy ellentétes, vagy variálódó színeket, árnyalatokat, foltokat, pontokat, formákat és azok kapcsolatait. Egy a gyermek által létrehozott világot. Amit sokszor megdöbbentő eredetiséggel és jópofán el is mesélnek.

A zenében ugyanerről van szó: amikor a gyerek elkezd beszélni, akkor verselve és dünnyögve, dúdikálva dada - baba nyelven, énekelve fejezi ki magát. Kodály és Weöres Sándor is leírta, hogy a gyermek első megnyilvánulása sajátos énekbeszéd. Ez is egy nyelvhasználat, ugyanolyan, mint az anyanyelv.

„Minden épkézláb gyerek improvizálna, ha hagynák.” - mondja Kodály

A következő lépés, amikor dalokat is tanul a környezetétől, ez nagyon fontos, de nem csak ez a zenei nyelv. Hagyni kell, hogy felfedezzék a hangzó világot: milyen hangja van a tárgyaknak, a hangszereknek, milyen hangot ad a fém, a fa, a húr. Ez egy csodálatos játék. Nagyon komoly játék, de a játék akkor jó, ha komoly. A játékszabály akkor jó, ha enged játszani. Sőt akár tovább gondolható, fejleszthető, új játékok és új szabályok létrehozását motiválja. Az ilyen játék melegen tartja, fejleszti az eredendően mindenkiben meglévő kreativitást. Tehát játsszunk zenét gyerekeinkkel!

Kell tehetség?

Hogy ki mennyire tehetséges, azt óvatosan kell kimondani és nem túl korán. A tehetség sokkomponensű. Adottságok, készségek, jó képességek és nagyrészt szorgalom. Persze jó, ha a gyermek adottan jó hallású, ügyes kezű, rugalmas, éles eszű, de nem ez a lényeg. Mindenkinek vannak alapképességei. Ha az anyuka a várandósság alatt már sok zenét hallgat, énekel, aztán dúdolgat, énekelget a kisbabának, akkor fejleszti az alapképességeit. Ha nem tudunk tisztán énekelni, akkor is énekeljünk, dúdoljunk ritmusban a picikéknek és hallgassunk sok zenét. Mindenki fejleszthető és fejlődik, halad a maga tempójában, ha jó a tanár és a családi háttér.

Mikortól kell irányítva beszélgetni velük az alkotásaikról?

Az első perctől jó, ha beszélgetünk a gyermekkel az ő fogalmi szintjéhez igazodva - illetve azt fejlesztve is - arról, amit csinált, de nem olyan módon, hogy bírálunk, beavatkozunk és elvárásokat teszünk. Fontos, hogy játsszunk együtt. Amikor hozzám óvodások kerülnek, zongorához ülök velük (sokszor az ölembe ülnek) és együtt játszunk. Rögtönözve beszélgetünk, megszólaltatjuk, belakjuk a zongorát a legmélyebb hangtól a legmagasabbig, a húroktól a pedálig. Beszélünk arról, hogy milyenek ezek a hangok. Erősebbek, vastagabbak, vékonyabbak, mélyebbek, vagy magasabbak, halkabbak-hangosabbak, rövidebbek-hosszabbak, élesebbek-lágyabbak. Ezeket a tulajdonságokat a gyerekek mindig nagyon jól, okosan meg tudják fogalmazni. Az se baj, ha azt mondja, hogy egy hang hasonlít valamire, (dörmög vagy cincog, vagy akár hogy piros vagy kék), mint ahogy az sem baj, ha azt mondja, hogy ő lerajzolt valamit, macit vagy egeret, de fel kell hívni rá a figyelmét, hogy ami a rajzon van, az nem azonos azzal, amit ábrázolni akart. Annak, ami a papíron van, saját tulajdonságai vannak. És a hang is saját maga, a jellemzőivel. Így kezdődik a zenei és a vizuális nyelvtanulás. Rögtönözve játszunk és eközben a gyerekek megismerkednek a rajzi, zenei alapelemekkel és azok összefüggéseivel. A dolgok közötti kapcsolatok, összefüggések rendszerének megfigyelése pedig már a gondolkodni tanítás megkezdése. A gyerekek felfedezik a világban a rendet, elkezdenek összefüggésekben gondolkodni. Ezt a hallatlanul fontos kérdést a közoktatás ma elhanyagolja. Ezért is fontos, hogy az okos óvodások még az iskolába lépés előtt megerősödjenek az általunk kialakított és képviselt művészeti nevelésen keresztül saját okosságuk tudatában, a saját véleményük érvényességében, fontosságában.

kids-drawing

Mitől jó egy óvodásoknak szánt művészeti csoport?

Elsősorban attól, hogy a gyerek szívesen jár oda. Ilyenkor ki kell deríteni, hogy miért jár szívesen, azért, mert a barátnője is jár, vagy anya akarta és ennek az elvárásnak akar megfelelni, vagy mert valóban jól érzi magát az ottani tevékenységben is.

Az irányítás fontos, hogy a gyerek érezze, hogy figyelnek rá, vezetik őt. Ha kérdései vannak, akkor partner kell, hogy legyen a tanára. Erős, határozott irányító, személyiségnek kell lennie a pedagógusnak, de nem kell megmondania, hogy mit hogyan kell megcsinálni. Jó feladatot kell tudni adni, olyan nyitott feladatokat, amelyekre minden gyerek megkeresheti a saját megoldását. Nincs két egyforma megoldás. Ugyanaz a feladat jó lehet egy ötévesnek és egy tíz-harminc- vagy hetvenévesnek is. A mi iskolánk gyakorlata ebben különbözik a hagyományos művészetoktatási módszerektől: nem másolunk, nem reprodukálunk, nem csak interpretálunk, hanem alkotásra ösztönzünk. Nem panelekben, sémákban gondolkodunk. Nem előre ismert megoldásokat, eredményeket várunk tanítványainktól, sem magunktól. Anyanyelvet tanítunk, amiből mindenki felépítheti a saját alkotásait, amit csak ő tud létrehozni.

Ez minden művészeti ágra igaz lehet?

Miután minden művészeti ág nyelv, ezért természetesen igen. Van nyelvtana a táncnak és az irodalomnak, mindegyik elemekből, szerkezeti elvek szerint épül fel. Ezért tanítjuk mi együtt a rajzot a zenével, itt van az izgalma ennek a szemléletnek, mert a vizuális vagy zenei vagy bármely más művészetnek ugyanaz a lényege. Csak a zene hangokból, a rajz foltból pontból vonalból, a tánc mozdulatból, a szöveg, vers szavakból  épül fel. Fontos, hogy a növendékeink erre rájöjjenek, ráérezzenek saját munkáik során.

Kell példákat állítani? Zenészeket, képzőművészeket?

Fel lehet hívni a kisgyerekek figyelmét egy-egy alkotásra, de ne akarjon másolni, pont olyan lenni, mint a példaképe. Ilyenkor meg kell beszélni, hogy ezt a feladatot ő így oldotta meg, te pedig a saját „ezért és ezért” jó megoldásodat hozod létre. A saját munkáink színvonalához mérten, magunkhoz képest kell fejlődnünk mindannyiunknak. A gyerekek hatnak egymásra, tanítják egymást, természetes, hogy a kisebbek példának tekintik a nagyokat.  Kiváló alkalmak a kapcsolatok elmélyítésére a nyári alkotótáboraink, ahol nagyon jó közösség tud létrejönni, közel kerülnek kicsik a nagyokhoz és maguktól, spontán választják ki a példaképeiket.

Fontos, hogy befogadó legyen egy óvodáskorú?

Az óvodás eredendően befogadó, kíváncsi. Rajtunk múlik mire és hogyan fókuszáljuk a figyelmét. Mire iskolás lesz és jó szemlélettel tanítjuk, már sok alkotásról el tudja dönteni egy gyerek, hogy mennyire jó, hiteles - ha hagyjuk, hogy eldönthesse. A nyelvtanulás során a szakmai ismereteik gyarapodásával szemük lesz a látásra, fülük a hallásra, fejük a gondolkodásra, egyre jobban meg tudják fogalmazni a saját véleményüket. Elmenni egy koncertre, kiállításra jó program. Óvodás szinten még az együttes élmény számít és hogy miket beszélgettünk róla. A motiváció kulcsa az értelmes, nyitott, figyelő felnőtt. Amit anya apa szeret, azt a gyermek is szeretni fogja, hiszen közöttük is ott a szeretet. Én a népi gyermekjátszók híve vagyok. Az a gyermeknek anyanyelve, ott kapja meg azt a legtisztábban. Nekünk, magyaroknak - hála a tudós, magas szinten képzett, gyűjtő kutatóinknak - nagyon gazdag a felgyűjtött népi kincsünk. Tiszta, ősi tudásforrás. „ Csak tiszta forrásból” idézhetjük Bartók Bélát.  A falvakban voltak zenészek, első énekesek, nótafák, akiket szerettek hallgatni, de mindenki énekelt, használták a nyelvet, éltek vele. Mint ahogy elkészítették saját hímzett, faragott, festett díszített tárgyaikat. A nyelvet művelni kell. Ha használjuk, működik, ha nem használjuk, sorvad.

Mitől lesz sikerélménye a gyereknek?

A sikerélmény elsősorban az alkotás örömének a megélése, a tevékenység maga. A játék a legnagyobb élmény az életünkben, mert abban tudunk legjobban jelen lenni, elmélyülni. Olyankor semmi más nem létezik, csak az, amiben részt veszünk. A szereplés, közönség előtti megmutatkozás a művészeti tevékenységhez természetesen hozzá tartozhat, némely gyerekeknek fontos. Ezeknél a gyerekeknél segítjük az iskolán kívüli szerepléseket is, de nem ez a művészetoktatás célja.  Ha igénylik, akkor mehetnek rajzversenyre, de mi nem ebbe az irányba terelgetjük őket. A sok színvonaltalanul és szakmaiatlanul meghirdetett oktalan pályázat, a szubjektív zsűri és ki tudja milyen egyéni érdekek szempontjából elbírált „verseny” rengeteg felesleges frusztrációt okozhat.

Lantos Ferenc szerint:

„Nem a művészet a cél, hanem az embermű. A művészet az eszköz, hogy az ember megismerje és építse magát, lehetőleg egy életen át, mindegy, hogy orvos lesz, festő, zenész vagy bolti eladó vagy miniszter.”

A lényeg az ember. A mi iskolánkban nem azzal mérjük a tanítás sikerét, hogy hány gyermeket küldünk pályára, ennek ellenére sokan mennek zenésznek és képzőművésznek tőlünk. A pályán a nálunk kialakult szemléletükkel és hozzáállásukkal kimagasló teljesítményt nyújtanak.

A mai művészetoktatás a hibásan megfogalmazott célokra épített rossz törvények miatt vakvágányon és nehéz helyzetben van. Az a cél, hogy minél több embert művészi pályára küldjön és fogékonnyá tegye az embereket a művészetre. Nem ez a cél, hanem az embernevelés és az ember kibontása.