Dr. Büki Andrea - A kötődő nevelésről

A gyermek születése -bátran mondhatjuk- a legnagyobb esemény egy család életében. Készülünk kilenc hónapig és egyszercsak itt van velünk, Ő a Gyermekünk. Aki a világ legszebb és legszeretnivalóbb gyermeke, ebben az egész család egyetért.

Amiben már nem feltétlenül teljes az egyetértés, azok a nevelési elvek.

Mikor egyen, amikor kér, vagy háromóránként?

Hogyan altassuk el, ringatva, mellre téve, babakocsiban tologatva, fel-alá sétálva a szobában a gyermekkel a karunkban, vagy esetleg tegyük be az ágyába és majd megtanul magától elaludni?

Mit tegyünk ha sír, vigasztaljuk meg, vagy hagyjuk, hadd sírja ki magát? Kevés ilyen aknamezőhöz hasonlatos terület van ahol igazán össze tudnak különbözni a rokonok. Sokszor az egymást követő generációknak eltérő elképzeléseik vannak, és főleg első gyermeknél nehéz lehet a "saját utat" megtalálni, ha túl sok tippet, jótanácsot kap az ifjú pár. Főleg akkor, ha ezek a jótanácsok homlokegyenest ellentmondanak egymásnak.

Mégis, hogyan válasszuk ki mi a jó nekünk, mi a jó a gyermekünknek? Nem hiszem hogy létezne olyan szülő aki készakarva rosszat akar a gyermekének. Sokszor előfordul azonban, hogy olyan nevelési elveket akarnak a szülők érvényesíteni amelyek nem elsősorban a gyermek érdekét szolgálják. Ennek oka legtöbbször az információhiány, valamint a szokások hatalma. Nehéz nagyon másik szemszögből látni valamit, ha az egyik látásmód dominál  és általánosan elfogadott.

A kötődő nevelés új divatnak tűnhet, de valójában nem más mint a bennünk rejlő ősi tudás modern időkre való alkalmazása.

A kötődő nevelés lényege a szülő-gyermek közötti szoros kötődés kialakítása, a gyermek igényeire való válaszolás, a közelség, a bizalom az önmagamba és a gyermekembe vetett hit.

A csecsemő egy érző, szeretetre, összebújásra és biztonságra éhes kis lény. Mindezek mellett fel van szerelve a sírás képességével, amely segítségével jelezni tudja gondozójának, ha valami miatt nem érzi magát tökéletesen, éhes, fázik, melege van, csikar a hasa, karba szeretne kerülni vagy éppen a szemébe süt a nap. Nem azért sír mert manipulálni akar minket vagy mert rosszat akar nekünk, egyszerűen csak semmi más eszköze nincs, hogy felhívja a figyelmünket magára. A kötődő nevelés eszmerendszere szerint a gyermek jelez ha közölni akar velem valamit én a szülő pedig az ő igényeinek megfelelően reagálok, ha éhes megetetem, ha piszkos a pelenka kicserélem, felveszem ha karban akar lenni és így tovább és így tovább. Dehát mindenki ezt csinálja.....gondolhatja most a kedves olvasó.

Hellyel-közzel, mert ha mindenki ezt csinálná akkor nem lehetne olyanokat hallani, hogy "ne kényeztesse el, anyuka, azzal hogy folyon felkapkodja", olyat sem, hogy "dehát félórája szopott nem lehet megint éhes" azt sem, hogy " hadd sírja ki magát, nem lesz semmi baja, erősödik a tüdeje" és azt sem, hogy "minek így hurcibálni magadon a gyereket, jobb neki a babakocsiban".

A kötődő nevelés szerint ha a gyermek éhes, akkor akkor is megérdemli az anyatejet/cumisüveget, ha éppen félórája evett, ha nem akar a babakocsiban feküdni akkor nem kényszerítjük ottmaradásra, ha pedig karban érzi jól magát, akkor nem  tesszük az ágyba, vagy a kanapéra és nem hagyjuk sírni sem, mert ha nem lenne semmi baja akkor nem sírna.

Ha pontokba szeretnénk szedni, akkor így lehetne világosan, szemléletesen leírni. A pontok nem rangsort jelentenek nem fontossági sorrendben soroltam fel őket.

Ezen pontok egyike sem önmagában a kötődő nevelés, hanem csak hozzásegítenek ahhoz, hogy igazi jó kapcsolat alakuljon ki a gyermek és gondozói között.

1. Kötődés, fizikai közelség: tartsuk testünkhöz közel a gyermeket, egy újszülöttnek a tesközelség elemi igény olyan mint a levegő vagy az étel.

2. Igény szerinti szoptatás/etetés: ne szoptassuk meghatározott időközönként, hanem amikor a gyermek jelez, hogy mellre szeretne kerülni.

3. Hordozás: amellett, hogy praktikus, elősegíti a kötődés kialakulását is. A sokat hordozott babák kevesebbet sírnak, mint a nem hordozottak.

4. Együttalvás vagy egymáshoz közeli alvás: a testközelség igénye éjjel is megvan.

5. A gyermek sírása jelentősételjes közlés: nem azért sír mert ugráltatni akar, hanem segítséget vár.

6. A szigorú napirendtől, sírni hagyástól, aludni tanítástól való tartózkodás: ezekkel ugyanis a legkevésbé sem azt közvetítjük a gyermeknek, hogy az ő jelzésére válaszolunk, hanem a saját elképzeléseinket erőltetjük rá.

A kötődő nevelés nem dogmatikusan azt állítja, hogy csak az anyatej, a hordozás, együttalvás a jó, és a tápszer a babakocsi vagy éppen a kiságy az ördög találmánya!

Az itt felsoroltak pusztán hozzásegítenek a gyermek igényeinek kielégítéséhez és ezáltal a boldog, elégedett, másokban bízni tudó gyermekhez. A baba ugyanis a fentiek következetes alkalmazásával azt tapasztalja meg, hogy ő egy értékes, figyelemre méltó lény. Ez az érzés egész életében el fogja kísérni és kapcsolatai, viselkedése alapjául fog szolgálni.

Nem abban nő fel, hogy egy megoldandó probléma, nem egy idomítani való kis állat, akire ráhúzhatók az olyan módszerek, amelyekkel az összes gyermek megtanul aludni, hiszen ő egyedi és különleges.

A kötődő nevelés az az örökség amelyet még a Neander-völgyből hoztunk magunkkal, de ami jól megfér a modern élettel. Hiszen nem az a lényeg, hogy az eszme kedvéért egész nap a magunkra kötött gyermeket szoptassuk, ha ez nekünk nem esik jól, hanem hogy a gyermekünkre figyelve, az ő igényeinek megfelelően alakítsuk ki kisbabás életünket, valamint ne restelljünk új utakra lépni és változtatni azon ami a mi gyermekünknek nem vált be.

 

Dr. Büki Andrea pszichiáter

---

Dr. Büki Andrea könyvbemutatója és előadása 2010. szeptember 19-én vasárnap délelőtt 10 órakor lesz a Caritas előadótermében (Pécs, Janus P. u. 4.)

 

Szerző: