Beszoktatás

A beszoktatás először, másodszor, de még harmadszor is szülő- és gyerekpróbáló feladat. 

Goldmann-né Fehér Hajnalka bölcsőde és óvodapszichológus és Sitkeiné Kardos Boglárka tanító azoknak nyújt segítséget, akiknek ez az ősz most a bölcsi-, ovi- vagy az iskolakezdést is jelenti.

 

…..bölcsibe

Mikor kezdjük? 

A bölcsőde kezdésének ideális időpontja az, amikor a családnak szüksége van rá, mert mindkét szülő dolgozik, vagy mert a család szociális körülményei azt diktálják.

Létezik az a jelenség is, amikor az anya belefásul az otthonlétbe, és nem elégíti ki csupán a gyermeknevelés. Ilyenkor a szülő úgy érzi, hogy a gyermek igénye a bölcsődébe járás - de ez valójában a szülő érzéséből fakad.

Az egészséges lelki és szellemi fejlődéshez nincs szüksége a gyermeknek a bölcsődére. Egy ideális világban a szülőnek van arra lehetősége, hogy gyermekével együtt olyan tevékenységekben vegyen részt, ahol biztonságos háttérnek köszönhetően a kicsi fel tudja fedezni, hogyan viszonyuljon a közösséghez. A bölcsőde egy “elég jó” színterévé válhat ennek a szocializációnak, ahol az érzelmi töltekezés lehetőségét a szülő helyett a saját kisgyermeknevelő nyújtja. Ezért is nagyon fontos, hogy a beszoktatás átgondolt és gyermekre hangolt legyen.

Beszoktatás a bölcsibe

A bölcsődei beszoktatásnak a gyermek igényeihez kell igazodnia. A cél, hogy a gyermek megismerje a bölcsődét és saját kisgyermeknevelőjét, kötődni tudjon hozzá. Mindehhez elegendő időt kell biztosítani: a beszoktatás általában 2 hetet vesz igénybe, de ez a gyermek igényeinek megfelelően kitolódhat.

Az első héten a gyermek végig az anyával tartózkodik a bölcsődében, első nap 1-1 órát, második nap 2 órát és így tovább.

Ha az első héten szépen alakul a kapcsolata a kisgyermeknevelővel, a hét vége felé a szülő már elhagyhatja a csoportot 5-10 percekre. A szülő minden alkalommal köszönjön el, amikor távozni szeretne! A több órás elválást a második héten szoktuk javasolni, az ottalvásra is ekkor kerülhet sor.

Fontos, hogy a szülő elegendő időt hagyjon a beszoktatásra, és számoljon az esetleges betegségekkel is. Tehát a gyermek érdeke semmiképpen sem az, hogy a szülő a munkába állását megelőzően 2-3 napot szánjon a beszoktatásra! Még ha látszólag gördülékeny is a folyamat, a későbbiekben nagy problémákat okozhat a gyermek lelki életében, ha a beszoktatás elnagyolt és elkapkodott.

A beszoktatás kulcsa a szülő lelki felkészültsége. Ha a szülőnek nehezen megy a leválás, akkor azzal a gyermeke leválását nehezíti meg. Ha a szülő bízik abban, hogy a gyermekének a korábbi időszakban elég jó szülője volt, akkor nagy bajok nem történhetnek a közösségben a gyermekével.

Hosszabb szünetek, pár napos-hetes betegségek után szinte törvényszerű a visszaesés, és a szülők sokszor érezhetik úgy, hogy újra kell kezdeni a beszoktatást.

A felkészülés

Először is saját magukat készítsék föl a szülők, hiszen a kisgyermekek a szülők érzéseinek szűrőjén keresztül érzékelik a világot. Ha a szülő úgy érzi, hogy valamilyen rossz dolog történik a gyermekkel, akkor a gyerkőc nagyobb valószínűséggel fog szorongani, és rosszul érezni magát a bölcsődei környezetben. Nagyon fontos az ígéretek betartása: ha a szülő azt ígéri, ebéd után érkezik, akkor kötelessége akkor mennie a gyermekért -ezzel oldhatja a kezdeti szorongást.

Segíti a készülődést a benti cipő, ágynemű közös kiválasztása.

Beszélgessen gyakran a család az elkövetkező változásokról, hogy a gyerek tudja, mi miért van, ezáltal hamarabb, könnyebben természetessé válik számára az új életforma. Nem érdemes csak szépet és jót mondani arról, hogy fogja érezni magát a bölcsiben, hiszen gyakran fogja hiányolni a szüleit. Ilyenkor jó, ha a szülő is elmondja, neki is hiányzik a gyermek, sokat gondol rá, de ez az élet rendje. A szülők dolgoznak, az ő feladata pedig most a bölcsi, ahol jól is érezheti magát. Átmeneti tárgyak, otthon-illatú plüssök, amiket szorongathat, szagolgathat, ha igénye van rá, nagyon sokat jelenthetnek a kisgyermeknek.

  

… oviba

Próbáljunk olyan óvodát, óvodapedagógust választani, amiben, akiben megbízunk. A cél, ahogy a bölcsődénél már említettük, itt sem a gyors beszoktatás, hanem az, hogy a gyermek igényeihez igazodjunk. Ebben a jó óvodapedagógus partner. Ne sürgessük a gyereket, és ne hasonlítgassuk a másik gyerekhez.

Ha a gyermek feltalálja magát az óvodában, szépen eljátszik, akkor elmehetünk először fél órára, majd fokozatosan növelhetjük napról-napra a távol töltött időt. Óvodában is fontos, hogy mindig el kell köszönni és megmondani, mikor térünk vissza.

Ha már huzamosabb ideig jól érzi magát a gyermek, akkor lehet próbálkozni az ottalvással.

Természetesen gyorsíthatjuk is a beszoktatást, ha úgy érezzük - mi és az óvodapedagógus -, hogy gyermekünk jól bírja az alkalmazkodást.

Fontos,hogy bármely kérdésünkkel bátran forduljunk az óvodapedagógushoz. A kölcsönös kommunikáció mindkét, sőt mindhárom félnek fontos, mert így alakul a kapcsolat és a bizalom. 

Otthon és óvoda 

Otthon beszélgessünk sokat az óvodáról, olvassunk erről szóló meséket a gyermeknek, és teremtsünk olyan légkört, hogy szabadon elmondhassa, vagy eljátszhassa tapasztalatait.

A kezdeti időszakban törekedjünk arra, hogy minél korábban menjünk érte. És akkor, amikor ígértük.

Ne riadjunk meg, ha előfordul, hogy a beszokást követően a búcsúzás nehézkes lesz. Sőt, akár még sírhat is a gyermek. Ilyenkor az a fontos, hogy ha később az óvodapedagógus arról számol be, hogy az elköszönés után a gyermek könnyen megnyugszik, valószínűleg nincs nagy gond. Ne omoljunk össze! Próbáljuk támogatni őt a leválásban, és bátran kérjünk segítséget az óvdapedagógustól!

A beszoktatás ideje

A közeli környezetben történt haláleset, költözés, testvérszületés, válás, vagy egyéb kritikus időszak általában nem a legideálisabb időpont a beszoktatás elkezdésére.

Az is előfordulhat, hogy még nem óvodaérett a gyermek, hiába érte el a 3 éves kort. Ilyenkor a hatályos törvény értelmében jegyzői kérelmet kell benyújtani a kötelező óvodai nevelésben való részvétel alóli felmentésre vonatkozóan az óvodavezetőnek. 

Neki menni fog! 

Ha egy gyermek könnyen teremt kapcsolatokat, oldott társaságban, akkor a szülők hajlamosak átesni a ló másik oldalára. Figyeljünk oda az ő belső tempójára, és ne essünk bele abba a csapdába, hogy csak legyintünk, vele biztos nem lesz semmi dolgunk! Természetesen bízhatunk benne, hogy könnyebben fogja venni az esetleges akadályokat, de ez nem törvényszerű. 

 

…. iskolába

Az óvodából májusban elballagott kisgyermek életében szeptember első napja nagyon nagy változásokat hoz. Szerencsés esetben a régi óvodája és az új iskolája együttműködve igyekezett felkészíteni őt a változásokra. A család támogató szeretete pedig elkíséri, hogy bátran merje átlépni az iskola kapuját.

De minden új! Új a környezet, új társak, új felnőttek veszik körül. Új napirenddel, elvárásokkal szembesül. Időt kell adni a kis elsősnek, hogy megismerje, megszokja az iskolát. Eddig a játék volt a fő tevékenysége, nem várhatjuk el, hogy most csak a tanulás legyen.

Nagyon fontos, hogy az óvoda-iskola átmenetre felkészüljenek a pedagógusok, szülők, gyerekek egyaránt. Csak iskolaéretten - ha kell, szakemberek segítségével – kezdjék a gyerekek az iskolát. Bár teljesen zökkenőmentes iskolakezdés szerintem nincs a hagyományos iskolákban, de meg kell keresni azt a bizonyos tanító nénit, tanító bácsit, akire bátran rábízzuk csemeténket!

 

Óvodából iskolába 

Az óvoda és az iskola csak együtt tud eredményeket elérni. Az ún. „óvodaiskola” nagy segítség lehet. Tanítóként azért végeztem el az óvodapedagógiát, mert hiszem, hogy nem kell szakadéknak tátongania az óvoda és iskola között, nem kell a nagycsoportosoknak iskolásdit tanítani, s az elsősöknek nem kell decemberre írni-olvasni.

Az iskolában sokszor fél évre is szüksége lehet egy gyermeknek, hogy biztonságban, jól érezze magát. Az elfogadás, a szeretetteljes légkör, a játékos tanulás, sok mese, sok mozgás mind feltételek. Egy nagy szőnyeg hátul a tanteremben segítségünkre lehet a közös beszélgetések, játékok alatt. 20-30 perc után lankad a figyelem ennyi idős korban, így sok változatos és rövid gyakorlatsort kell tervezni. A csengőszó sokszor nem vonatkozik még a kis elsősökre, hiszen előbb is szükség lehet a kikapcsolódásra. A szünet pedig tényleg legyen a futkározásé.

Mindig eltérő fejlettségű tanítványaink vannak, így differenciálva, különböző módszereket, kooperatív technikákat kell alkalmaznunk. Az értékelés gyakran szorongást vált ki, így a megfelelő szöveges értékeléssel, megfelelő motivációval sikeresebbek lehetünk.

A cél, hogy megszeressék tanítványaink az iskolát, a tanulást és megőrizzük a lelkesedésüket! 

Szülő és iskolakezdés

 A szülők viszonya az iskolakezdéshez, az egész család hozzáállása ugyanolyan fontos  tényező a zökkenőmentes iskolakezdésnél, mint a pedagógusoké.

Tavaly kezdte nagylányunk az iskolát, így előtte sokat beszélgettünk az iskoláról. Mesékkel, bábozással segítettük a lelki rávezetést. Együtt mentünk el tanítót keresni, többször jártunk az iskolában. Számomra nem csak az volt a fontos, hogyan beszél, tanít, játszik a tanítványaival, hanem főleg az, hogyan néznek rá a gyerekek. Otthon kialakítottunk egy tanulósarkot,  együtt választottunk ki a füzeteket, ceruzákat. Két héttel a kezdés előtt pedig fokozatosan korábban keltünk és feküdtünk, igazodva az iskolához.

Fényképekkel megörökítettük az első nap nagy eseményeit. Reggel kivételesen palacsinta volt, a tízórais dobozba meglepit csomagoltam, délután sütizéssel ünnepeltünk, nagy élménybeszámolót tartottunk a vacsoránál.

Nehézség esetén

Ha a gyermeknek az iskolába lépés után nehézségei támadnak, szorongani kezd, nem akar iskolába menni, feltétlenül ki kell derítenünk az okokat. Otthon sokat beszélgessünk, mesével, bábozással, rajzolással, az önálló játékának megfigyelésével is közelebb kerülhetünk a megoldáshoz. A személyes gyerekkori tapasztalataink, nehézségeink, majd azok megoldásának megosztása is sokszor segít.

A tanítóval is osszuk meg aggodalmainkat, beszéljük meg, hogyan segíthetünk közösen a gyermekünknek. Ha a probléma túl nagynak bizonyul, szakember segítségét kell kérni.

Nem szabad szidni, megbüntetni, lekezelni, lebutázni, inkább erősíteni kell az önbizalmát, biztosítani a szeretetünkről, az elfogadásunkról.

Szeressük nagyon gyermekünket, tiszteljük bennük a másik embert, hogy mindig visszatérhessen biztonságot nyújtó karjainkba!