Az olvasásról és az olvasástanításról

A szülők, és a pedagógusok közös feladta, hogy a jövő nemzedékéből olvasókat neveljen. Ahhoz, hogy egy gyermek olvasási készségei elérjék az értő olvasás szintjét sok lépcsőfokon keresztül vezet az út.

Az első motivációs forrás a családból jön. Látja-e a gyermek, hogy szülei, közvetlen családtagjai olvasnak? Illetve hall-e meséket? Mesélnek-e neki szülei, nagyszülei fejből vagy mesekönyvből?

Amikor a szülő olvas gyermekének, szókincsét bővíti, hallásának és látásának fejlődését segíti, s fontos alapokat ad nyelvi képességeinek kibontakozásához is. A gyermek világa gazdagszik, ha kíváncsiságát fenntartjuk, és képzeletét fejlesztjük a könyvekkel. Kutatások kimutatták, hogy azok a kisgyerekek, akiknek már egész pici korban elkezdtek olvasni a szülei, sikeresebbek lettek az iskolában és az életben. Sok iskolás gyereknek, akik jó tanulók, otthon olvastak és olvasnak a szüleik. Az olvasás otthon kezdődik, jóval az iskola előtt!

Már a kisbabák is szívesen lapozgatják a színes képeskönyveket, kihajtható mesekönyveket. A két éves kisgyerek boldogan nézegeti képeskönyvben a közvetlen környezetében előforduló tárgyak képeit, valamint a saját napjában is előforduló eseményt, örömmel ismeri fel azokat.

A négy év körüli gyerekeknek szóló könyvekben egyszerű mondókákat, verseket, rövid meséket találunk. A gyerekek szívesen ismételgetik a könyvekben „olvasottakat”, sokszor a ritmusos szövegeket mozgással kísérik.

Öt éves kor környékén megjelenik a tündérmesék és az állatmesék iránti kíváncsiság. A kisgyerek együtt érez, gondolkodik, harcol a mese szereplőivel. Az átélt eseményekből, cselekvési mintákból szimbólumokat alkot, s így építi fel a gyermek a saját belső mesevilágát.

Hat-hét éves gyerekek már képesek a terjedelmesebb mesék, sőt a meseregények végighallgatására és befogadására is.

Mit tehetünk, hogy gyermekünk érdeklődését felkeltsük az olvasás iránt?

Kezdjük saját magunkon, olvassunk rendszeresen, a gyerek szeme láttára! Járjunk könyvtárba, könyvesboltba közösen! Legyenek mindig elérhető közelségben a könyvek, újságok gyermekünk számára is! Vásárlás és utazás közben olvassunk el feliratokat a gyerekeknek!

Iskolába kerüléskor a gyermekek nagy része rendelkezik azokkal az alapokkal, melyek a sikeres olvasáshoz vezetnek. Nézzük, mire van szükségük az iskolásoknak ahhoz, hogy hat-hét éves korban elsajátítsák az olvasás technikáját.

Ép érzékszervek a látás és hallás területén, valamint pontos észlelés. Tehát  lássanak és halljanak jól csemetéink. A  különböző formákat, színeket és hangokat is meg tudják különböztetni egymástól. Érdemes a g-k, v-f, d-t, b-d, valamint a hosszú és rövid magán-és mássalhangzók közötti különbség felismerésére koncentrálni.

Megfelelő mozgáskoordináció. A gyerekek mozgását figyelve megállapíthatjuk, hogy a szemük és a kezük összerendezetten működik. Pl. el tudja kapni labdát a játéknál. Illetve rajzaiból következtethetünk a finommozgások meglétére.

Fontos tényezője az olvasástanulásnak a térbeli és síkbeli tájékozódás pontossága. Ismeri-e a tanuló a jobb és bal irányokat, a különböző (alatt, felett, között stb.) viszonyokat? A későbbiekben könnyebben állapítja meg egy betűről, hogy merre néz pl. b betű pocakja.

A beszéd megfelelő fejlettsége. A hangok, és a hozzájuk kapcsolódó betűk tanítását megnehezíti a helytelenül ejtett beszédhang. Már érdemes öt éves kortól logopédus segítségét igénybe venni, ha gyermekünk beszéde nem tiszta.

Az írott szöveg betűk egymás utáni sorozata. Ezt a sorrendet kell helyesen felfognia és értelmeznie a kisgyermeknek miközben olvas, és íráskor a kiejtett hangok sorrendjét kell helyesen megállapítania ahhoz, hogy le tudja írni a szót.

Az olvasott szöveg megértéséhez és feldolgozásához 15-20 percnyi figyelemkoncentráció, valamint a hosszú és rövidtávú memóriájuk megfelelő fejlettségére van szüksége a gyerekeknek.

Ne ijedjünk meg a fenti felsorolástól, iskolába kerüléskor ezek a készségek már kialakultak. Ha valami zavart észlelünk, érdemes szakember (logopédus, mozgásterapeuta, fejlesztő pedagógus) segítségét igénybe venni.

Az olvasástanításnak lényeges szereplője a tanító. Általában ahhoz a pedagógushoz íratjuk gyermekünket, akinek szakértelmében megbízunk, személyisége közel áll gyermekünk egyéniségéhez. Sokfajta olvasástanítási módszer létezi ma Magyarországon. A pedagógus választja ki, hogy melyik eljárással tud a legsikeresebben tanítani.  Széles körben használt a hangoztató-elemző-összetevő módszer. Itt a hang és betűtanítás egy időben van, melyet a tanult betűk összeolvasása követ. A módszer a magyar nyelv sajátosságait követve a szótagolásra épít.

Ahhoz, hogy a gyerekek megtanuljanak  úgy olvasni, hogy a szöveg tartalmát is megértsék, napi szintű gyakorlásra van szükség. Ez első időben nagy türelmet és odafigyelést igényel. Úgy gondolom, hogy a befektetett munka megéri, hiszen olvasni öröm.

„Egész életre szóló útravaló az olvasás képessége. Eszköz a tanulásban, az önművelésben, az értékes kikapcsolódásban, de még a kapcsolatteremtésben is.

Aki olvas, soha sincs egyedül, hiszen tanúja és részese, sőt újrateremtője az emberiség kulturális örökségének...”       

      (Kosztolányi Dezső)

Szerző: