Az ifjú slammer kalandjai

Ha ma Pécsett kimondom Bánki Beni nevét szinte egész biztosan tudni fogja mindenki, hogy kiről van szó.

Slam poetry körökben viszont ez száz százalék, hiszen a szemtelenül fiatal, alig 15 éves srác néhány hónappal ezelőtt megnyerte hazánk egyik legnívósabb versenyét - a Ki Mit Tube-ot - ennek köszönhetően pedig a slam koronázatlan királyával Saiiddal indulhatott egy kis New York-i kiruccanásra. A közelgő költészet napja alkalmával az ifjú költővel beszélgettem a jelenről, a sikerekről és persze a jövőbeni, hosszútávú tervekről.

- Mióta foglalkozol a slam poetry-vel, mi inspirált abban, hogy belevágj? 

- Beni: Körülbelül másfél éve slammelek, de már jóval előtte elkezdtem verset mondani, amit a mai napig művelek versenyszerűen. A megyei, illetve országos megmérettetéseken nagyon sok elismerést kaptam, ezekkel párhuzamosan pedig megismerkedtem a slam poetry műfajával. Az előadás mellett az írás is közel áll hozzám, úgyhogy mondhatni ez első látásra szerelem volt.

- Mikor volt az első nyilvános szereplésed, és hogyan élted meg azt?

- Beni: Már nem is emlékszem, de az biztos, hogy az első pillanattól fogva szerettem színpadon lenni. Én az a típus vagyok, aki a fellépések, szereplések előtt nagyon izgul, viszont amint színpadon van, az egész elmúlik. Talán ez a legszerencsésebb.

- Hogyan zajlik nálad a „munkafolyamat”, hogy döntöd el, miről fogsz írni? Van olyan téma, ami különösen közel áll a szívedhez?

- Beni: Ha slam poetry szöveget írok, nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy a korombeliek, a fiatalok is látni, hallani fogják. Mindig törekszem arra, hogy a slameknek legyen egy tanító jellege, a felszín alatt mélység, valami mögöttes tartalom, bújtatva. Gyakran járok körül társadalmi problémákat, de próbálom nem egy személyes válasszal letudni a kérdésköröket, hanem több szemszögből átvilágítani mindent.

- Nem is olyan régen megnyerted a Ki Mit Tube versenyt. Hogyan élted meg a verseny alatti időszakot? Miben változott azóta az életed?

- Beni: Nyilván végigizgultam a Ki Mit Tube-ot és folyamatosan talpon voltam, de nem az eredmény miatt. Abba bele sem mertem gondolni, ki fog nyerni, vagy hogy ki nevet a végén. Leginkább a határidők miatt stresszeltem. A barátaim segítettek a videók elkészítésében, de egyébként mindent önerőből csináltam: írtam, tanultam, gyakoroltam, előadtam, feltöltöttem és persze mindemellett ott volt a suli. De természetesen nagyon élveztem és hihetetlenül szerettem benne lenni az egészben, folyamatosan agyalni azon, mivel tudok jobb és még jobb lenni. Azóta sokkal több lehetőségem van, de emberileg, személyiségemben nem változtam. Viszont az országos irodalmi előadó turném, amivel az iskolákba, a diákokhoz viszem el a saját szövegeim, illetve más költők verseit, ezerszer könnyebben tudom majd megvalósítani.

- A versenynek köszönhetően lehetőséget kaptál egy New York-i utazásra. Mesélnél erről egy picit bővebben?

- Beni: New York csodálatos volt. Viszonylag kevés időt töltöttünk ott, de ennek ellenére azt hiszem, mindent láttam, amit szerettem volna. Egész nap sétálgattunk és felfedeztük a várost, vagy legalábbis a legnépszerűbb helyeket, kezdve a nevezetességekkel. A kedvencem talán az Empire State Building volt, annak is a teteje, ahol gyönyörű kilátás fogadott este. Persze amellett, hogy nagyon jól éreztük magunkat mindhárman (a mentorom, Saiid, egy barátom, és én), rengeteget tanultam és sok-sok új élménnyel gazdagodtam. Épp ezért ahogy hazaértem, elkészítettem egy slamvideót New Yorkról a saját felvételeimet felhasználva. Ez természetesen neten is elérhető, már 130.000-en látták.

- A családod hogyan éli meg a sikereidet? Támogatnak a tevékenységedben?

- Beni: Igen, mindenben támogatnak, amiben csak tudnak, és mindenből kiveszik a részüket. Az írás, az előadás az én feladatom, de ők segítenek az adminisztratív dolgokban, a szervezésben, abban, hogy az üzenetem és a produkcióim minél több emberhez eljussanak. Nagyon sokat köszönhetek nekik.

- Van olyan személy, aki inspirál a munkáid, az írás során?

- Beni: Igen, tulajdonképpen mindenki. Akit látok, hallok, akinek a karaktere megfog, vagy valamilyen formában begyűrűzi magát az életembe, biztosan jelen van az írásaimban, hatással van azokra. A kortársak mellett egyébként klasszikusokat is olvasok, de leginkább Lackfi János irodalmi munkássága inspirált az utóbbi időkben.

- Milyen terveid vannak a jövőt illetően? A slam poetry marad az irányvonal vagy valami egészen más irányba indulsz majd el?

- Beni: A slam poetry csak az egyik irányvonal. Biztosan nem ugyanazt az ösvényt fogom végigtaposni, ahogy eddig sem azt csináltam. A versírást, a versmondást is folytatom, de próbálok úgy szlalomozni, hogy az irodalom lehető legtöbb területét érintsem. Abból csak nem származhat semmi rossz, sőt...

- Hol találkozhat veled a közönség a közeljövőben?

- Beni: Ahogy korábban is említettem, szeretnék minél több iskolába eljutni a programommal, slammel, verssel, prózai szövegekkel, de emellett sok más tevékenységben is részt veszek, állandóan vannak fellépések. Annyi felkérést kaptam az utóbbi időben, hogy magam sem tudom észben tartani, mikor mit csinálok, vagy hogy mit hoz a holnap. De egy biztos, nem állok meg, mert küldetésem van és a végén mindig a vers győz.


Beni tehetsége megkérdőjelezhetetlen, ám mint ahogyan azt fentebb már megírtuk, alig múlt 15 éves, így egyértelmű, hogy a családja, mint támogató közeg szorosan mellette van. Így a gyorsan jött sikerről és későbbi tervekről Beni édesanyját, Nellit is megkérdeztem, aki örömmel mesélt fiáról:

- Mikor tűnt fel először, hogy Beni a művészetek, különösen a versek irányába húz?

- Nelli: Beni kreativitása már kisgyerek kora óta szembeötlő: egyrészt mindig feltalálta magát, ha játékról volt szó, vonzotta magához a többi gyereket, másrészt mindenhez volt egy saját ötlete, minden játékot a maga módján használt. Aztán később képregényeket kezdett rajzolni, általánosban iskolaújságot alapított, rapet és zenét írt, 11 évesen pedig már komoly verseket.

- Hogyan éltétek át családként Beni első nyilvános szereplését?

- Nelli: Mire nyilvános szereplésekre került sor, a versenyek miatt már megedződött, ezért hamar hozzászoktunk, hogy nem kell miatta izgulni, sohasem hibázik. Mindig büszkeséggel tölt el, ha Beni fellép és fogadhatjuk a gratulációkat mi is, így osztozunk a sikerében. Csani már ebbe született bele.

- A Ki Mi Tube ideje alatt folyamatosan segítettétek Benit, a közösségi médiának és persze Beni tehetségének hála az eredmény sem maradt el. Az, hogy Benit „terelgetitek” ezen az úton egy nagy családi vállalkozásnak mondható?

- Nelli: Pont annyit segítjük, amennyire szüksége van, mindegyikünk megnézi, mit tehet az érdekében. Jó kis csapat vagyunk, Beni projektjei még jobban összekovácsolnak minket.

- Nemrég Beni New York-ba utazhatott a Ki Mit Tube-nak hála. Féltettétek az út előtt?

- Nelli: Természetesen nagyon féltettük, még az országon belül sem sokat volt távol tőlünk, nemhogy ilyen messze, idegenekre pedig egyébként sem szívesen bízzuk rá a gyerekeinket. Ebben az esetben inkább a kivételes lehetőségre koncentráltunk és megérdemelt jutalomként tekintettünk az útra, de persze végig kapcsolatban voltunk, éjjel-nappal követtük az eseményeket.

- Beni tehetsége megkérdőjelezhetetlen: hogy látjátok a jövőben is a slam vonalon fog tovább menni vagy valami egészen újba vágja majd a fejszéjét?

- Nelli: Eddig is megfért egymás mellett a vers és a slam, folyamatosan ír mindkét műfajban, sőt, tavaly nyáron a People Team táborban kreatív írás órák keretében még tovább bővítette a repertoárját, egészen új dolgokat próbált ki, a mentortanárok nem győzték dicsérni az írásait. Korábban belekezdett már novellába is, úgyhogy szerintem semmi sem kizárt, ami írással kapcsolatos.

Szerző: