„Az élet szép, az élet minden…” - A Magyarországi Hospice Alapítvány programja

„Az élet szép, az élet minden…”

Ez az idézet a jelmondata a Magyarországi Hospice Alapítvány Méltóság Mezeje programsorozatának. Pécsett  ültethettek nárciszokat a mozgalom szellemiségével szimpatizálók az Északi Várfal sétányon.

A rendezvényen nemcsak felnőttek, hanem szép számban gyerekek is részt vettek. Az óvodások, általános iskolások (és középiskolások) azért is ültettek egy-egy nárciszt, hogy így emlékezzenek saját halottaikra, illetve, hogy kifejezzék együttérzésüket a rákbetegekkel, és a betegségben elhunytakkal.

 

Sokan felkapják a fejüket, mit keresnek a gyerekek ilyen rendezvényen. A válasz egyszerű, ahogy a születés, úgy az elmúlás is része mindennapjainknak, szervesen kapcsolódik az élethez. Már az óvódások felteszik az alábbi kérdéseket: „Meghalok én is?”, „Anya ugye te nem halsz meg?”, „Mikor gyógyul már meg a nagyi?”, „Hova ment a nagypapa?”. És bár sokféle válasz adható ezekre a kérdésekre, a legfontosabb, hogy őszintén tudjunk beszélni a halálról.

Egy ilyen rendezvényen való részvétel előtt és után számos lehetősége adódik mind a szülőknek, mind a pedagógusoknak elbeszélgetni a gyerekekkel az elmúlásról. A gyerekek feltehetik kérdéseiket, megoszthatják vélt és valós félelmeiket, elmesélhetik saját eddigi tapasztalataikat. A beszélgetések során lehetőség nyílik az emberi méltóság jellemzőinek megvitatására, arra, hogy megismerjék a gyerekek, hogyan lehet, kell egy-egy helyzetben viselkedni, hogyan kell mások méltóságát tiszteletben tartani. A nárcisz gyakori szimbóluma az életnek, a szeretetnek, a ragaszkodásnak és a reménynek. Az ősszel elültetett, és tavasszal virágjaikban pompázó növények az élet körforgására világítanak rá, arra, hogy helye van egy jól működő közösségben a halálnak, az emberhez méltó eltávozásnak. Ezt a szemléletet, amely évszázadokon át a hétköznapok részét képezte, napjainkban újra természetessé kell tenni, és már gyermekkorban érdemes kialakítani. Ezért csatlakozott több pécsi iskola és óvoda az eseménysorozathoz. A rendezvény pécsi főszervezőjét, Dr. Csikós Ágnest, a Hospice Alapítvány titkárát arra kértük, hogy ismertesse röviden az alapítvány céljait.

- Mióta működik Pécsett a Hospice szervezet?

-A mi szervezetünk, a Pécs-Baranyai Hospice Alapítvány 2004 óta lát el súlyos állapotú, elsősorban daganatos betegeket az otthonukban. Az otthoni hospice ellátásban egy komplex team/csapat segíti a beteget és a családot. Ápolók és orvosok mellett gyógytornászok, pszichológusok, pszichiáterek, dietetikusok, szociális munkások, önkéntesek és lelkész támogatja a beteget és a családot. Mindez teljesen ingyenes a betegeknek, de nem terjed ki 24 órás ellátásra. Fő célunk a beteg testi tüneteinek enyhítése mellett a pszichés támogatás, az emberi méltóság megőrzése. Hisszük, hogy az emberi méltóság az utolsó percig megőrizhető, és a hospice ellátás ehhez nyújt szakmai, emberi segítséget. A közvetlen betegellátáson túl további célunk tájékoztatást adni a hospice ellátás lényegéről, ráirányítani a figyelmet a megfelelő élet-végi ellátás fontosságára, és hozzájárulni a halál, a haldoklás tabujának ledöntéséhez. Hiszen a halál ugyanúgy az élet része, mint a születés.  

- Orvosként miért tartod fontosnak, hogy aktívan részt vegyél az alapítvány munkájában?

-A daganatos betegek ¾-ének vannak fájdalmai, egyéb kínzó tünetei, ezért a magas szintű tüneti kezelés, a tünetek enyhítése nagyon fontos orvosi feladat. Ahogy Albert Schweitzer mondta „A fájdalom a legszörnyűbb ura az emberiségnek, még magánál a halálnál is rettenetesebb.” A tünetek kezelése mellett szintén nagyon fontosnak tartom az őszinte kommunikációt, tájékoztatást. A betegnek és családjának ez teszi lehetővé a reális célok kitűzését, az emberi méltóság valós tiszteletben tartását.  

- A televíziós hirdetésekből tudjuk, hogy sok önkéntes csatlakozik a munkátokhoz. Hogyan tehetik meg ezt az érdeklődő pécsiek?

-Az önkéntesek segítségnyújtása nagyon sokat jelent betegeink és a gondozó családtagok számára. Az önkénteseknek egy felkészítő képzésen kell részt venniük, melynek elvégzése után kapcsolódhatnak be a munkába. A segítségnyújtás lehetősége nagyon sokrétű: bevásárlástól a gyógyszerkiváltásig, a felolvasástól a beteg felügyeletéig, a hajvágástól a közös sétáig terjedhet. Az önkéntesek jelentkezését nagy szeretettel várjuk alapítványi telefonszámainkon (536-897, 30-6869-967), ahol munkatársaim tájékoztatást adnak a felvétel további részleteiről. Köszönöm a lehetőséget, és a segítségeteket!  

Munkátokhoz kitartást és sok erőt és segítő önkéntest kívánunk! Köszönjük az interjút!