Az AFP-vizsgálatról

Az egyik legvitatottabb szűrővizsgálat, amellyel a kismama találkozik, az AFP-szűrés. AFP rövidítéssel az alfa-fetoprotein nevű fehérjét jelöli a tudomány.

Ez a fehérje a magzat szervezetében termelődik, és szintje a baba fejlődésének különböző szakaszaiban különböző értéket mutat. Kis mennyiségben átjut a méhlepényen, és egyszerű vérvétellel kimutathatóvá válik az anya vérében is.

A szűrés a legpontosabb képet a várandósság 16. hetében adja.

A 16 hetes AFP-t többek között azért is tartják megbízhatatlan vizsgálatnak, mert csak abban az esetben megbízható többé-kevésbé, ha pontosan a megfelelő időszakban veszik le a mintát. Ezért az időfaktor már eleve kétségessé teszi az eredményt, hiszen nem lehet mindenkinél tévedhetetlenül meghatározni a fogantatás időpontját. Emiatt több európai országban már beszüntették ezt a vizsgálatot, mert túl magas a tévedési kockázata:  rossz eredményt mutathat, miközben a babával valójában minden rendben van.

Ha az időfaktor nem lenne elég, még egy sor egyéb tényezőt is fontos figyelembe venni a minél pontosabb érték megállapításához.

Ilyenek pl.:

  • Az anya testsúlya és testmagassága: ezzel az anyai test folyadéktereinek arányait próbálják körülhatárolni  – csak becslő jellegű következtetésekre alkalmas módszer;
  • Az anya bőrszíne: az AFP-szint az afrikai nők esetében általában magasabb, mint a fehér bőrű anyák körében;
  • Ikervárandósság: általában magasabb AFP-szintet produkálnak az ikreket váró anyák;
  • Inzulinfüggő cukorbetegség: az átlagnál alacsonyabb mért érték várható.

Ideális esetben az AFP kis koncentrációban (0.7 – 2.5 MoM[1]) kerül át a magzat keringéséből az anyai vérbe. Sem az ennél alacsonyabb, sem az ennél magasabb érték nem túl biztató.

Ha alacsony az AFP-szint

A beteg babák, főként a kromoszóma-rendellenességben (pl. Down-szindrómában) szenvedő magzatok mája kevesebb fehérjét termel. Ez állhat az alacsony proteinszint hátterében. Utalhat az eredmény elhalt magzatra is, ám leggyakoribb oka egyszerűen az, hogy a vérvétel nem a várandósság 16. hetében történt!!! Az anya megnyugtatására ilyenkor általában alapos, 4 dimenziós, ún. „genetikai” ultrahangvizsgálatot javasolnak, és sor kerülhet amniocentézisre is, ez azonban invazív beavatkozás, mely az esetek 1-2%-ában vetéléshez vezet.

Ha magas az AFP-szint

Ha sok van ebből a fehérjéből az anya szervezetében, az utalhat arra, hogy a placenta nem működik kielégítően. Utalhat közelmúltbéli, rövid ideig fennálló, nem akut helyzetre is: pl. keletkezhetnek a lepény és a méhfal között kisebb bevérzések, esetleg egy része elválhat a méhfaltól. Ugyanakkor komoly problémát is jelezhet a magzat fejlődésében: leggyakoribb a nyitott gerinc, de ide tartozhat még az agy, vagy a hasüreg, a mellkas, a nyelőcső, illetve a húgyutak nyitva maradása. De az is előfordul, hogy a magasabb kimutatott fehérjekoncentráció ellenére a baba egészséges, és rendben fejlődik.

Ha akár a legkisebb hüvelyi vérzés előfordult a várandósságban, nem árt erről tájékoztatni a vizsgálatot végző orvost, hiszen, ha lepényi eredetű vérzésről volt szó, ettől is emelkedhet az AFP koncentrációja. A korai várandósságban elvégzett chorionboholy-mintavétel szintén oka lehet emelkedett értékeknek.

Az AFP-vizsgálat nem diagnosztikus, hanem szűrővizsgálat. Az átlagtól eltérő eredmény tehát nem azt jelenti, hogy a baba egyértelműen beteg, hanem csupán azt, hogy nagyobb a valószínűsége egy esetleges rendellenességnek. Ilyenkor tehát az orvos genetikai tanácsadást és további vizsgálatokat javasol, majd az eredmények függvényében a szülők és a szakember megbeszélik a további teendőket.

Mivel az egyes vizsgálatok között napok, vagy akár hetek telhetnek el, nagyon fontos, hogy az anya és az apa érzelmi támogatást kapjon.Ha igénylik, kérhessenek lelki és/vagy orvosi segítséget a nehéz helyzettel való megküzdéshez.

Ez a vizsgálat – pontatlanságra való hajlama miatt – megosztja a várandósgondozást végző szakembereket. Zárszóként fontos tehát kiemelni: ha az eredménye aggodalomra ad okot, ne a kétségbeesés, hanem a kétely legyen az első gondolatunk. Vegyük számba, hogy vajon a vizsgálat minden faktorát  - főként a mintavétel idejét - pontosan határozták-e meg!

Szerző: