Az a fránya karácsony

Ünnepelni magától értetődő, újra és újra átélni ritmusait, rituáléit pedig szinte természetes. Időről időre mégis változik ilyen-olyan okok miatt. Nőnek a gyerekek, változik a család szerkezete, vagy találunk olyan közösen megélhető élményt, ami meghittebbé teszi az együttlétet. Az adventről, a karácsonyról beszélgettünk Dorn Kriszta, klinikai szakpszichológussal, aki maga is gyakorló édesanya.

A karácsony jelentését, jelentőségét minden család a saját világnézete, hozzáállása, a szülők eredeti családjából hozott tradíciói, rítusai adják. Ahogy a felnőttek „tálalni” fogják a karácsonyt, az lesz a gyerek számára is az ünnep jelenése.

A karácsonyeste egy működő családban nevelkedő kisgyerek számára elsősorban varázslat, amit a szülőknek alaposan elő kell készíteniük. A varázslathoz, a nem mindennapi érzéshez azonban jó esetben nem csak az ajándékok hihetetlen odakerülése, hanem a várakozás izgalma, a titok, a meghatottság is hozzátartozik. Gyerekkorunkban az ajándékokat várjuk elsősorban, de gyerekkori karácsonyainkra a csoda, az ünnepélyesség, a meghitt légkör, vagy éppen ennek a hiánya okán emlékezünk. Minél több visszatérő, rituális eleme van a családi karácsonyi szokásoknak, annál inkább kifejezik a gyerek számára a biztonságos állandóságot, az otthonosság tudatát. xmas_290

-Hogyan ünnepeljünk, amikor konfliktus van a családban a szeretet ünnepét?

-Hitelesen, pont azért, mert a karácsony a szeretet ünnepe. Mit ér színjátékot rendezni a teszem azt elvált szülőknek, szülőknek a békétlenségben lévő nagyszülőkkel, úgymond a gyerekek kedvéért? A gyerekek értelmesek és érzékenyek, veszik a feszültséget a levegőből, és az jobban fáj nekik, mintha apával és anyával, vagy a nagyszülőkkel külön-külön ünnepelniük. Alakítsuk ki, a mindenki számára lelkileg legjobb és vállalható találkozásokat, megoldásokat, akár új szokásokat.

-Mi a jobb, ha közösen díszítjük a fát, vagy ha azt is a „Jézuska” hozza?

-Nem hiszem, hogy van jobb vagy rosszabb mód. Valószínűleg minden családban a családi hagyományok függvénye. Bevett és jó megoldás, ha a kicsi gyerek meglepetését, örömét azzal is fokozzuk, hogy a „Jézuska”/Angyal stb. még egy gyönyörű, csillogó fát is hozott. A nagyobbakat pedig megtisztelhetjük azzal a felnőttes „összekacsintással”, hogy közösen készítjük elő a titkot. Kicsi, nagy a csengőszóra, a csillogó fa megpillantásakor úgyis átéli a csodát, akár díszítette a fát, akár kapta.

-Véleményed szerint, hogyan ajándékozzunk?

A gyerekek óriási – gyakran irreális kívánságlistákat tudnak összeállítani karácsonyra, kivált, hogy a kereskedelem, a  média erre „fel is bíztatja őket”. Ahogy az év többi napján, itt is jó, ha érvényesül a szülők józan mértékletessége, ha figyelembe veszik az óhajokat, de nem árasztják el a gyerekeket tárgyakkal, hanem az ünnep meghittségét igyekeznek megteremteni mindenféle eszközzel a gyerekek számára. Mivel a gyerekek számára a karácsonyban a csoda a leglényegesebb, jó ha a karácsonyfa alatt találják a meglepetéseket. A nagy izgalomban többnyire nem tudnak mindent felmérni, átlátni. Ne csodálkozzon a szülő, ha a gyerek mindent gyorsan szemrevételez, örül a birtoklásnak, de nem mélyül el egyetlen játékban sem. Bár az is ugyanúgy előfordulhat, hogy nem is néz meg mindent, annyira leragad egy számára kedves dolognál. Arra való többek között az ünnep többi napja, hogy legyen idő, türelem, kedv az együttes felfedezésre, játékra is.

-A gyermek is ajándékozzon?

-A majdani felnőtteket segítjük, ha megtanítjuk a gyerekeket a kölcsönösségre. Ha javasoljuk, segítjük őket, hogy olyan ajándékot adjanak, amit a megajándékozott értékel, ha tudatosítjuk bennük saját fontos szerepüket, ha hatékonyságukról is bizonyosságot szerezhetnek. Megtaníthatjuk őket arra, hogy milyen fontos a másik nézőpontjába való belehelyezkedés. Örömforrás a gyerekek számára, hogy ajándékkal is kifejezhetik szeretetüket. Óvodás korban kezdik tevőlegesen érteni a kölcsönösséget, a másik embernek való örömszerzés, a jó titkolózás örömét. Bíztathatjuk őket, hogy maguk készítsenek valamit, de vegyék figyelembe azt a személyt, akit meg szeretnének ajándékozni. A gyerekeknek ne kelljen „protokoll szamovárokat” adniuk, hadd döntsék el ők, hogy kit szeretnének megajándékozni. Mint minden más esetben, ekkor is jó, ha tanácsainkkal segítünk.

-Vásároljuk vagy inkább készítsük a meglepetést?

-Ugyanúgy, mint a karácsonyi szokásoknál. A gyerekek annak az ajándéknak örülnek, amire vágytak, amit kinéztek maguknak, és főleg, ami a kortársaknak is van, de lehet, hogy felnőtt korukban is dédelgetni fognak egy olyan ajándékot, amit személyesen nekik készített valaki. Amikor a gyerek ajándékoz, akkor is jó, ha arra sarkalljuk, hogy akár maga készít, akár vásárol ajándékot, legyen benne az ő és a megajándékozott személye is, a kiválasztásra és a megvásárlásra éppúgy fordítson figyelmet, gondot, mint az ajándék elkészítésére, vagy a becsomagolására.

Ha a családban az adakozás, a jótékonykodás a hétköznapok része, rendszeresen előforduló magatartás, azaz a családi értékrend szerves része, akkor a gyermeket karácsonykor sem kell erre külön biztatni, vagy meggyőzni ennek szépségéről.

Szerző: 
06205939427
ditta [at] kangaegyesulet.hu