Apa és a család

Az anyás apáktól az autoriterig – sokféle példát látunk.

Az anya és az apa közötti viszonyról is hosszú történeteket ismerünk. Ez alkalommal az apák különleges szerepéről beszélgettünk dr. Csonka Judit pszichiáterrel és Boda Gyöngyi gyermekpszichológussal.

Az apa egy kicsit később, közvetettebb módon válik szülővé még akkor is, ha jelen van a szülésnél. Másrészt némi érettséggel kell fogadnia, hogy mostantól a kisbaba kerül a társa figyelmének a középpontjába, és ne féltékenységet, mellőzöttséget érezzen, ne meneküljön munkába, külső kapcsolatba vagy bármi másba. Ha a pár tud ezekről a várható, lehetséges problémákról, könnyebben rá tud hangolódni új szerepeire. Nagyon jó, ha sok beszélgetéssel készülnek arra, hogyan fog átalakulni az életük.

Mi lesz a családban az apa szerepe?

A legszerencsésebb, ha a szülés után az apa tudja támogatni, erősíteni az anyát, hogy magabiztos anyává válhasson. Az anya általában az óvó, védő burok, az apa hozzáállása inkább ösztönzőleg hat a gyermekre. Az anya a fészek, az apa a világba való kilépés, bátorítás. Az első időszakban az apa feladata, hogy az anyát támogassa, hogy „meg tudja tartani” az anyát és a babát, de az is fontos, hogy átvegye a csecsemőt, hogy neki is legyen kapcsolata vele. Az apa feladata az anya tehermentesítése, hogy kipihenve magát többet tudjon foglalkozni a gyerekkel, de ennek a módja páronként változó módon történik. Az apa igazi színre lépése egyéves kor körül kezdődik, amikor a gyerek egyre inkább nyit a külvilág felé, és távolodni kezd, az anyával való szoros kapcsolatból. Az apa ebből az egységből segíti ki az anyát és a gyereket, hogy az egység képes legyen saját útján lazulni, és a gyermek kifelé fordulni. Ehhez a folyamathoz a szülőpár kapcsolata adja a stabilitást.

Emlegetik, hogy az anyai és apai szerepek napjainkban összemosódnak. Ez valóban így van?

Sok anya dolgozik, emiatt a férfira több anyai feladat hárul. Tehát akár megfordulhat a két szerep. Losonczi Ágnes azt mondja, hogy a magyarok néhány attitűdjükben konzervatívak és keletiek, egy csomó másban nyugatiak. Például járhatok egyetemre, dolgozhatok, de ha a férjem csinálja a házimunkát, furcsán érzem magam, bűntudatom van. A gyerekek is érzik a tényleges szereposztás és az attitűd közötti eltérést, és ahhoz, hogy valódi változások legyenek sok-sok generáció kell.

Maradjon-e gyesen az apa?

Ideális, hogy amikor a gyerek megszületik, legalább egy évig az anya maradjon mellette, hogy a korai anya gyermek kapcsolat megszilárduljon. A kötődéselmélet kutatói szerint fontos, hogy a gyereknek egy fix gondozója legyen. Kézenfekvő, hogy ha kilenc hónapig az édesanyja hasában van, akkor ez a fizikai kontaktus legyen folytonos, és éljék meg tovább ezt a közösséget - ha megoldható – a gyermek pszichológiai születéséig, azaz körülbelül három éves koráig. Ugyanakkor, ha egy pár élete úgy alakul, az apa is maradhat gyesen, ebben az esetben ő lesz a gyermek számára az elsődleges kötődési személy.

Kicsit provokatívan kérdezve: az apa személye fontos?

Semmi sem pótolhatja az apával megélhető speciális kapcsolatot. Jelenlétük mégis nagyon változó. Van olyan apa, aki bár ott van, de lélekben nincs jelen, mert sokat dolgozik, és van olyan, aki néhány napot van fizikailag jelen, de ilyenkor minőségibb időt biztosít. Olyan nincs, hogy egyáltalán nincs, mert akkor is van apakép. A gyermek – korától függően – vágyakozik utána, máskor átveszi az anya negatív viszonyulását, és utálja a távollévő apát. Ez a két szélsőség, ami között bármilyen érzés kialakulhat. Az a legveszélyesebb, ha az apáról nem mondanak semmit, mert akkor olyan irreális képet alkothat, amilyent akar.

Vannak olyan tipikus nehézségek, amik megnehezítik az apák családon belüli szerepét?

Előfordul, hogy az anya és a baba sokáig egyben maradnak és az apa kirekesztődik. Ez kimondva vagy kimondatlanul működhet: mindenkinek kényelmes, de a gyermekeknek ártalmas. Máskor az apa nagyonis bevonódna, és a két szülő rivalizál: az apa kritizálja az anyát, ezzel az anyának frusztráló, bizonytalan szerepet osztva.

Amikor az anya egyedül neveli a gyermeket, megpróbálja pótolni a másikat, és egyben apa is lesz. Egyszerre képvisel saját, és a szigorú, autoriter álláspontot. Nehéz megtalálni a helyes szereparányokat, és nem eltolódni valamelyik irányba.

Quarrel of parents

Bármilyen harmonikus a párkapcsolat, a gyermek azért lát veszekedést.

Ami nem jó, ha ebbe bevonják a gyereket. Ha rajta keresztül üzengetnek, ha a gyerek előtt bántják egymást, vagy a gyerek által: egyik megenged, a másik nem. Ez a gyerekben széthúzó erő, ami nagy belső feszültséget okoz. Ha veszekednek, akkor a feszültséget éli meg, és hogy nem tudják megoldani. Az a jó minta, amikor a békés egyeztetés folyamatát látja. Például az egyik fél hozott egy döntést és kimondta, és nem nagyon borzasztó, akkor a másik ne döntsön mást. Azt mondhatják: most nem döntünk, mert nem tudtunk megegyezni és később visszatérünk rá. Ez biztosíték a gyermeknek, hogy az ügyével foglalkoznak.

Mintha az apák jobban pártolnák a tévé vagy számítógép használatot. Itt mi a megoldás?

A szülőknek meg kell egyezniük, és a gyerek tudni fogja, hogy mennyit szabad, és azt is, hogy esetleg az apával ennél többet fog, anyával kevesebbet. Nagy vonalakban szülessen kompromisszum, és a szabályozási mód egyezzen meg. Csak ennyi kell. A gyerek megtanulja, hogy a két szülő két külön ember, akikhez másképpen kell alkalmazkodni, megismeri az eltérő véleményeket, és így tanulja meg kialakítani a saját véleményét. Látja, hogy ezek nem ellentmondóak, hanem egymás mellé tehetők.

Mi a helyzet az apai szabadidő szükséglettel, vággyal?

Mind a két szülőnek jó, ha van közös és külön tevékenysége. Az apáknál változó lehet, hogy mennyire fontos az apaság, függ attól, hogy milyen mintákat hoz az eredeti családból. Ezektől és a közös beszélgetésekből alakul ki, hogy a férfi mennyire tud szereplője maradni a családnak. Kinek jobban sikerül, kinek kevésbé.

Szerző: