Advent zenével - Csendes beszélgetés a zenéről Schóber Tamással

Schóber Tamás karnagy, zeneszerző, a PTE 1. Sz. Gyakorló Általános Iskola tanára. 2010-ben a Campanella Gyermekkarral Ezüst VIII. diplomát szerzett a VI. Kínai Kórusolimpián.

Műveit számos zenei CD örökíti meg. Munkásságáról részletesen a www.schtudioton.com honlapon olvashatnak. Az ünnepek közeledtével vele beszélgettünk a zene fontosságáról, az adventi várakozásról.

-Miért fontos a zene, a közös éneklés az emberek életében?

-Távoli kiindulópontot szeretnék választani. Mint tudjuk, rezgések töltik ki az univerzumot. Ezek évmilliók óta körbeveszik Földünket, és azóta érvényesülnek azok a törvényszerűségek is, amelyekbe a mai ember beleszületett. Miután egy nagyobb egész részét képezzük, könnyen beláthatjuk, hogy a szinkronicitás törvényének megfelelően az univerzumban lejátszódó folyamatok Földünkön is megtalálhatóak, így a zenei folyamatok is.

Az egyik legfontosabb egyezés, amit alaptézisnek is tekinthetünk: a zene időbelisége. A zene egy adott időegység alatt lezajló folyamat, amelyben egységenként különféle történések játszódnak le. A zene alkotóelemeinek mindegyikére jellemző a forma, amiben megjelenik. Ennek egyik összetevője a rezgés útján megszólaló hang, ez még nem zenei hang, csak zörej. A másik a hang abszolút magassága, a zenei hang. A harmadik pedig a hang időtartama, a ritmus. Ennek a három alapfeltételnek a teljesülése elég ahhoz, hogy fölfogható zene születhessen. Ehhez már csak ráadás a hangszín, a felhang gazdagsága.

Könnyű belátni, hogy egy rezgésekkel teli világba születünk, ahol az állandóságot tulajdonképpen az örök változás jelenti. Az emberi testre is a változás jellemző, ez jelenti köztünk és a minket körül vevő objektív valóság között a kapcsolatot, aminek az élő és élettelen világ közötti folyamatos rezonancia az alapja. Ez az a mozgatórugó, mely tudatosan, vagy tudattalanul befolyásolja életünket. A rezgéseket leegyszerűsítve pozitív és negatív hatásuk alapján csoportosíthatjuk. A zene a pozitív rezonancia tartományába esik, míg a különféle zajok, zörejek ennek ellentettjei. Rezgések és mozgások nélkül nincs élet. Ezért az ember számára is elengedhetetlenül fontos, hogy pozitív rezgésekben, ingerekben gazdag környezet, zene vegye körül. Tudatosan egyedül az ember képes zenét alkotni. Az éneklésünkkel különféle rezgéseket állítunk elő, tehát hangkeltő eszközzé válik testünk. Ez először ösztönös formában zajlik, sírás, nevetés, később tanult rezgéskeltésként, vagyis énekkel. Erre egyedül is képesek vagyunk. Ez örömforrás is lehet. Általában a társas, tudatos éneklés válik boldogító tevékenységgé. Minőségileg is több az a rezonancia, amit többen hoznak létre. Nagyobb szervezettség, alkalmazkodás, türelem szükséges, és még sok-sok apró, de fontos feltételnek kell teljesülnie, hogy ez megvalósulhasson.

-Kodály szerint a zenei nevelést az anyaméhben kell elkezdeni, mit gondol erről? Hogyan kell ezt a későbbiekben folytatni?

-Kodály megállapítása tökéletes, de véleményem szerint ezzel arra utalt, hogy nem lehet a zenetanulást elég korán kezdeni. Ma már pontosan tudjuk ennek élettani és tudományos magyarázatát. Amíg feleségem babát várt, gyakorló apaként magam is megtapasztaltam, hogy a környezeti rezonanciák milyen hatást váltanak ki a magzatból. Ezeket a folyamatokat lehet tudatosan befolyásolni. A magzat másként reagál a különféle zenei ingerekre, és egyértelműen megállapítható, mitől érzi jól magát.

A megszületett gyermek figyelmét az ösztönvilágból a tudatos tevékenység felé kell irányítani. Fontos lenne minden alkalmat megragadni zenei tevékenységek napi szintű folytatására, például gyerekdalok éneklésével, gyerekjátékokkal, mondókázással. Bizonyított tény, hogy a zenére fogékony gyermekek kreatívabbak a zenét nem alkalmazó társaiknál. Ez természetesen a felnőtt korra is kihat.

-Mit tart fontosnak tanárként a gyerekek zenei nevelésében?

-Furcsa lesz a válaszom: az érzelmi nevelést! Sajnos a mai iskolai rendszer ezzel nem sokat foglalkozik, a tantárgyak erre nem nagyon adnak teret. Meglátásom szerint az ének-zene az a tantárgy, ahol az érzelmi nevelés előtérbe kerülhet. Fontosnak tartom, hogy az éneklésen kívül a népdalok, dalok szövegeinek tanulmányozása során képet kapjunk a magyar nép lelkiségéről, hiszen a magyar népdal az őseink tükre. Ezt ismernie kell minden magyar, illetve itt élő gyermeknek. Ennek ismeretében egymást is jobban megértenénk, a nemzeti összetartozás érzése is erősödhetne.

-Mit jelent a zene az Ön életében? Hogyan tölti ki a mindennapjait?

-Szerencsésnek mondhatom magam, mert az életem úgy alakult, hogy azzal foglalkozhatom, amit fontosnak tartok.

A zenének köszönhetem a mindennapi kenyerem, a munkám, a zene a kikapcsolódás, a társas találkozások, kreativitásom kiélésének színtere. Az átlagnál többet lehetek pozitív rezonanciák élvezője. Ez kihat kedélyemre, optimizmusomra, lényeglátásomra. Aki sokat foglalkozik zenével, tisztává, egyszerűvé, őszintévé válik. A zene alázatossá tesz, minden nap új szépségeket tartogat számomra, és a fejlődés lehetőségét mutatja. A zene teljessé tesz, erőt ad, megment a negatív hatásoktól, segít elviselni a rám nehezedő terheket. A zene a hűséges társ, benne nem lehet csalódni. Változatos, teljessé teszi a családi életet is. Gyermekeimmel is új hidakat épít, külön öröm velük közösen muzsikálni. Hálás vagyok a sorsnak, hogy a zene által értelmet nyertek a mindennapjaim.

-Min dolgozik mostanában? Milyen tervei vannak?

-Mostanában több időt tudok szánni a zeneszerzésre. Emellett a Campanella Gyermekkar a másik fontos dolog az életemben. Az iskolarendszerben, az oktatáspolitikában végbemenő változások nem kikerülhetők, ezért nem mondhatom, hogy gond nélküli a kórusépítés. Sok a hezitáló gyermek, szülő, mindenki szeretne jó döntéseket hozni. Most kell kitartónak lenni, hogy az éneklő közösségek átalakulva, de megmaradjanak. Célom az éneklés minőségét megőrizni, aktív közösségeket építeni, a jövő ifjúságának értelmes szabadidő eltöltést kínálni. Szeretném megmutatni tanítványaimnak a karéneklés gyönyörét.

-Hogyan készül az ünnepekre? Ádventkor számot vet az év történéseivel?

-Láthatatlanul. Számomra a karácsonyi készülődés nem a külsőségekben realizálódik, hanem egy belső felkészülési folyamat. Ha rajtam múlna, nem lennének külső jegyei. Valljuk be őszintén, mennyi rengeteg felesleges, giccses termék lát napvilágot az ünnep szellemében. Azt hiszem, az ember lelki megújulása nem üzleti alapú, hanem a belső igényszintjétől függően valósítja meg önmagát. Természetesen mi is állítunk karácsonyfát, bár a fenyőt inkább a kertben nézegetem szívesen.

Ilyenkor számot vetek az év történéseivel, részletesen átgondolom a sikereket, kudarcokat, a tennivalókat. Ez a nagy tervezések időszaka, a lelki megújulás, élménygyűjtés, olvasás, énekkari próbák, szereplések és még sorolhatnám, hogy a hosszú, sötét esték milyen örömöket tartogatnak. Ilyenkor óhatatlanul felsejlenek azok a személyek, nevek és cselekedetek is, akik segítik munkámat, hétköznapjaimat, és megköszönöm nekik és a családomnak, hogy szebbé varázsolják a mindennapjaimat.