A különórákról

Felgyorsult világunkban azt gondoljuk, lemarad a gyerek, ha nem megy különangolra - akár már fél éves korától -, babaúszásra, fejlesztésre, és sorolhatnám még a lehetőségeket. Ez a tempó persze kicsit lelassul, mikor bölcsibe, oviba megy a gyermek, mert az egész napos elfoglaltság már csak délután teszi lehetővé a fejlesztést. De a gyereknek, mire leérettségizik, legyen legalább két nyelvvizsgája, ebből egy felsőfokú, sportoljon egy menő csapatban és még zenélni is tudjon.

Valóban elvárható ez egy gyerektől?

Erre a kérdésre nem lehet egyértelműen válaszolni. Úgy is mondhatnám, gyereke válogatja. Nem lehet pontos receptet mondani arra, hogy mikortól járjon a gyermek különórára, és pontosan mire is.

Az iskolakezdés nagy változás egy gyermek és egy család életében is. És a kisiskolásnak fontos a feladatteljesítés, a tanítónak és a szülőknek való megfelelni vágyás, és ugyanilyen fontos a szabad játék és a napi események feldolgozása. A napköziben a csemete a házi feladat nagy részét megcsinálja, ám ahhoz, hogy a betűk felismerése, az olvasás és a számolás készséggé váljon, szükséges az otthoni gyakorlás is. A jó teljesítéshez elengedhetetlen, hogy időben, nyugodt körülmények között feküdjön le, hogy kipihenten, jókedvűen ébredjen másnap. Ha például zenélni tanulna gyerekünk, a mindennapos gyakorlásnak is bele kell férnie a napirendbe. A különórák választásánál azt is vegyük figyelembe, mennyi időt vesz el az ehhez kapcsolódó közlekedés.

Szülőként az a feladatunk, hogy szárnyakat adjunk gyermekünknek, hisz nálunk jobban senki nem ismeri őt. Mi tudjuk, hogy a változáshoz való alkalmazkodáshoz a gyermeknek és nekünk is mennyi időre van szükségünk. Átbeszélhetjük vele, ő mit gondol, szeretne-e mást is csinálni iskola után, és rendben van, ha még a homokozóba vagy a játszótérre vágyik. Ebben a korban a legjobb, ha először ő vágyik arra, hogy sportolhasson, zenélhessen!

Fontos tudni, hogy ezt a döntést az első évre hozzuk. A gyerekek évről évre egyre ügyesebbek, és egyre rövidebb idő szükséges számukra ahhoz, hogy ugyanazt elsajátítsák, “felesleges” attól félni, lemarad a kicsi valamiről. Az is lehetséges, hogy év közben, mikor már belerázódtunk az iskolai mindennapokba, a gyermek jelentkezik, hogy ő is szeretne az iskola keretein belül például sportolni. Minden évben újból beszéljük át a gyermek célját, év végén pedig emlékezzünk arra, miben maradtunk iskolakezdéskor, elérte-e azokat a célokat, amiket kitűzött magának, és vonjuk le a tanulságokat.

Szerző: 
06205939427
ditta [at] kangaegyesulet.hu