A hátam közepére kívánlak!

Amikor kisfiunkat vártuk, napokat, heteket töltöttem a babakocsi piac böngészésével.

Szebbnél-szebb, jobbnál jobb darabokat találtam, persze méregdrágán. Annyira nem bírtam kiigazodni a tengernyi lehetőség közül, hogy végül sutba dobtam a listámat, amin a már csak a top5 szerepelt és leütöttem egy licitálós oldalon egy cuki micimackósat...

Aztán Jeromos megszületett, és nem nézegettem többet a babakocsikat, mert

  • kivétel nélkül mindig üvöltött, ha beletettem a cuki micimackósba

  • később már akkor is, ha csak közelítettem feléje

  • mert nem volt időm nézegetni, hiszen éjjel nappal cipeltem a doktornéni által szuperszenzitívnek titulált kölkömet.

Túlzás nélkül mondhatom, hogy három hónapon keresztül folyamatosan a kezemben volt, a karjaim felfejlődött izomzata verte a dokkmunkásokét. Minden házimunka a férjemre maradt, amit egyébként zokszó nélkül csinált, de mégis úgy éreztem, hogy valamit tennünk kell, mert

  • becsavarodok

  • mert ő is becsavarodik

  • gyereknek sem jó.

Aztán egy szép napon a barátnőm azt kérdezte: -Miért nem rakod egy kendőbe és kötöd magadra?

Belevettettem magam a hordozás rejtelmeibe, megtaláltam a pécsi Hurcibaba klubbot, megismertem sok segítőkész anyukát, akik megtanítottak a kendőkötés csínjára-bínjára, megvettem életem első kendőjét, sőt, kölcsön is kaptam egyet és a döbbenetes pozitív változás után sikító fejhangon hívtam fel a barátnőmet:

 

- MIÉRT NEM MONDTAD EZT NEKEM 3 HÓNAPPAL EZELŐTT???

És tényleg, miért nem világosítanak fel a hordozásról minden kismamát? Nem csak azokat, akiknek szuperszenzitív a gyerekük, hanem azokat is, akik egyszerűen szeretnének minden pillanatot megosztani a gyermekükkel és azt adni, ami a lehető legjobb nekik, azaz MINDENKIT. Mert hordozni egyszerűen JÓ.

Jó a babának, mert azt a közelséget, meghittséget nyújtja, amit megszokott édesanyja hasában 9 hónapon keresztül. Segíti kialakulni a kötődést szülő és gyermek között, ami a későbbi önállóság biztos alapja lehet. A hordozott babák többet látnak a világból, több szociális inger éri őket, ami jótékonyan hat a szellemi fejlődésükre.

Jó az anyukának, mert nem kell hatalmas babakocsit cígölnie, (főleg, hogy a gyermek előbb-utóbb úgyis a karjában köt ki), marad két szabad keze az otthoni teendőkhöz, mégis minden igényét kielégítheti a gyermeknek. Mivel magasan van, kevesebb káros hatás éri a babát, testközelség miatt pedig mindig látjuk, hogy melege van e, esetleg fázik. És becézgetni is sokkal könnyebb, mint egy jó lépés távolságra, babakocsiban gubbasztó gyermeket.

Jerkó 6 hónapos lehetett, amikor elkezdtük a hozzátáplálást. Épp barack turmixot készítettem, amikor a botmixer egy ügyetlen mozdulat miatt kiugrott a tálból és szétkaszabolta az egyik ujjamat. A horror részletektől eltekintve bennem rögtön kolompolt a vészharang:

Mit fogok kezdeni fél kézzel és egy 6 hónapos gyerekkel? Nagyszülők 200 kilóméterre dolgoznak, férjemnek sincs ennyi szabadsága. Egy kézzel pedig kendőt sem tudok kötni. Totális volt a kétségbeesésem.

Az egyik klubtársam segítségemre sietett és kölcsönadott egy olyan csatos hordozót, amit két laza mozdulattal magamra aplikáltam, besuttyantottam a kölköt és minden ment tovább a régiben, mintha mi sem történt volna. Persze csak a gyerek szempontjából, mert nekem meg kellett tanulnom fél kézzel pelenkázni, öltöztetni, de a napi rutinból nem estünk ki és végül hihetetlen szerencsével a kezem is megmaradt. Ma már csak pár vágás nyom és az a csatos hordozó emlékeztet a balesetre, amit végül megvásároltam, mert olyan nagyon megszerettük, hogy a seb összeforrása után sem tudtunk megválni tőle.

Ez csak pár aprócska részlet, történet abból az elmúlt 2 évből, amióta Jeromos megszületett. És amióta velünk vannak az új barátaink, akikre nem csak a bajban, hanem örömben, játszóterezésben is számíthatunk.

Idén, 2011-ben is lesznek BABAHORDÓZÓS NAPOK, ahol ti is megismerkedhettek a hordozókkal és a Hurcibaba klub lelkes, segítőkész anyukáival. A Civil Közösségek Házában tartott előadáson a koraszülött ellátásról és új módszerekről beszélgetünk.

A Civil utcában felállított stand mögött pedig nem csak a hordozók kipróbálására lesz lehetőség, hanem a közös szórakozásra is.

A Retextil műhely jóvoltából egy komplett hencsergőt vehetnünk birtokukba, ahol Varró Danival verselhetünk, az ECC-PECC zenekarral dalolhatunk, a Ringatón mondókázhatunk, a divatbemutatón álmélkodhatunk, a tombolán pedig izgulhatunk, közösen, együtt.

Szerző: