A gyermekkori hallásproblémákról

Mikor merülhet fel a nagyothallás gyanúja kisgyermekeknél?

Kisgyermekeknél a nagyothallás gyanúja merül fel, ha

  • az első 3 hónapban nem reagál zajokra,
  • 4-6 hónaposan nem fordul a hangok irányába,
  • 7-12 hónapos korban nem figyel fel, ha szólnak hozzá,
  • 1-2 évesen nem gagyog, nem ad ki hangokat,
  • 2-3 évesen kortársaihoz képest értelmileg elmarad, nem beszél érthetően.

A nagyothalló gyermek a beszédet nem tudja megtanulni vagy rosszul tanulja meg. Ha a gondolkodást belső beszédnek tartjuk, akkor nyilvánvaló, hogy a nagyothalló gyermek gondolkodásban is lemarad társaitól. Ha a halláscsökkenés 1-1,5 éves korig nem derül ki, akkor a súlyos nagyothallás süketnémasághoz vezethet, a kisebb fokú pedig megkésett beszédfejlődést, beszédhibát okoz, és emiatt szellemileg is visszamaradhat a gyermek. Mindezek miatt nem lehet eléggé hangsúlyozni a korai felismerés jelentőségét. Természetesen a dobhártya mikroszkópos vizsgálatával ki kell zárni a fülkürtműködési zavarból adódó vezetéses halláscsökkenést. A halláscsökkenés mértékéről pontos adatokat csak kalibrált mérőműszeres vizsgálatokkal, ún. audiometriával nyerhetünk.

Kisgyermekeknél 4-5 éves kor alatt reflexek vizsgálatával, vagy játékaudiometriás vizsgálattal lehet információt nyerni a hallásról. A felnőtteknél használatos tisztahang küszöbaudiometria általában 5 éves kortól vitelezhető ki biztonsággal. Ne essünk rögtön kétségbe, ha gyermekünknél ilyen módszerrel rosszabb hallást mértek. Leggyakrabb oka a gyermek figyelmetlensége, vagy izgulása. Az ún. objektív audiometriás módszerek előnye, hogy a hallásvizsgálathoz nem kell a vizsgált egyén közreműködése, így például gyermekek alvás vagy altatás közben vizsgálhatók. Nagy előrelépést jelentett az otoakusztikus emisszió, mint újszülött kori hallásszűrés bevezetése. Ez tulajdonképpen a belsőfül egy bizonyos sejttípusának, az ún. külső szőrsejteknek az aktív működése során keletkező igen kis intenzitású hangjelenség, mely a külső hallójáratba helyezett érzékeny mikrofonnal mérhető. Az újszülötteket még a hazabocsátás előtt természetes alvásukat kihasználva vizsgálják meg: a vizsgálathoz egy füldugóval illesztik a hordozható műszert, az egész pár percig tart. Ha a vizsgálat eltérést jelez, azaz emisszió nem mutatható ki, a következő vizsgálat az alvásban/altatásban végzett BERA vizsgálat ill. más kiváltott válasz vizsgálat. A hallás vizsgálatát csecsemőknél és gyermekeknél minisztériumi irányelv írja elő a kötelező orvosi vizsgálatok során.

A már felfedezett nagyothallást különböző műtéti eljárásokkal vagy hallókészülékekkel lehet korrigálni. Ha a halláscsökkenés olyan fokú, hogy nagyteljesítményű készülékkel sem érhető el érdemi hallásjavulás, de a centrális hallópályák épek, ún. cochleáris implantáció hozhat megoldást. Ennek során a belsőfül egyik részébe, a csigába implantáljuk, azaz ültetetjük az elektródát. A belsőfülbe ültetett elektróda a hozzákapcsolt elektronikus szerkezetekkel lényegében a hallórendszer érzékelősejtjeit helyettesíti.

Szerző: