A fül betegségeiről

A fül felosztható külső-, közép- és belsőfülre. A teljesség igénye nélkül küvetkezik pár gondolat a leggyakoribb elváltozásokról.

A külsőfül leggyakoribb betegsége a külső hallójárat gyulladása. A diagnózis felállítása egyszerű: a hallójárat bemenet porca nyomásra érzékeny, fájdalmas.

Gyógyulásához az esetleges váladék leszívása és lokális kezelés kell, pl. gyógyszerrel átitatott gézcsík vagy fülcsepp formájában. Amikor a gyulladás nyirokcsomóra vagy a környező szövetekre is ráterjed, antibiotikum szedése is indokolt.

A gyulladás leggyakoribb menete: a külső hallójárat felázott vagy - többnyire fültisztogatási kísérlet során - felsértett hámját kórokozó baktériumok támadják meg. Amilyen gyorsan kialakuló, olyan lassan gyógyuló, és igen fájdalmas folyamatról lehet szó. A fájdalom fekve intenzívebb, ezért este mindenképp adjunk a gyermeknek akár megelőzésképp is fájdalomcsillapítót!

A gyulladás könnyen visszatérhet, ezért 4-5 napig kerülni kell, hogy a gyermek fülébe víz kerüljön! Itt hangsúlyoznám, hogy a fültisztogatási manőverek, fülgyertyázás, kövirózsa csepegtetés, de még a fülzsír eltávolításához ajánlott spray is kifejezetten káros hatású tud lenni, kerülni kell!

A középfül betegségei is főleg gyulladások. Feloszthatók akut és idült (krónikus), illetve gennyes és savós középfülgyulladásra.

Az akut savós forma a megfázással egyidőben kialakuló fülkürthurut.

Terápiája a fekvő helyzetben hátrahajtott fejjel orrcseppezés utáni erőteljes fülkürt átfúvás csukott szájjal, befogott orral („pukkant a füled?”), nagyobb gyereknél esetleg lufi felfújásának kísérlete.

A krónikus savós középfülgyulladás a fülkürt funkció zavarára utal. Helyileg leggyakrabban az orrgaratmandula túltengése okozza, ezért első lépésben ennek eltávolítása javasolt.

A műtét a gyermeket nem viseli meg, jótékony hatása azonban sokrétű. Ha a fülkürtzavar továbbra is fennáll, akkor a következményes dobhártya elgyengülést, majd akár pusztulást muszáj megakadályoznunk. Erre a célra szolgál a dobhártyába beültetett szellőzőcső, mely biztosítja, hogy a dobüregi nyomás és a külső légnyomás között ne alakuljon ki különbség. A ventillációs tubus aztán egyéntől függően átlag 6 hónap alatt nyom nélkül kilökődik.

Az akut középfülgennyedés terápiája az antibiotikum. Előrehaladott esetben a gennyáttörés megelőzésére szükség lehet a dobhártya „felszúrására”. Ez valójában sebészi metszés, melyet gyors maszkos narkózisban fájdalommentesen végzünk mikroszkóp segítségével Munkácsy utcai Klinikánkon.

Az antibiotikumos kezelés veszélye lehet, hogy a tüneteket megszünteti, de a betegséget nem gyógyítja meg. Az ilyen, ún. „maszkolt otitis” megelőzése miatt kell a középfülgyulladás ellenőrző vizsgálatát elvégezni.

Az idült középfülgennyedés felosztható a dobhártya kilyukadásával vagy ún. hámzsákképződéssel járó formákra. Megoldásuk műtéti, ahol az elsődleges cél a betegség felszámolása, majd a hallás javítása. Ugyancsak műtéti eltávolítás szükséges az ún. veleszületett cholesteatoma (magyarul szarugyöngy daganat) esetében.

A belsőfül gyermekkori betegségként legtöbbször idegi típusú halláscsökkenés képében jelenik meg. A figyelmeztető jelek: a kicsi nem reagál a hangokra környezetében, beszédfejlődésben késik.

Fontos a mielőbbi felismerés! Ennek első lépése a csecsemőkori hallásszűrés. A csökkent hallás milyenségétől függően hallókészülék vagy annak egy speciális beültetett formája, az ún. cochlearis implantatum alkalmazása segít.

Szerző: