A bölcsőde kapujában, avagy pár gondolat a beszoktatásról

Minden család életében meghatározó pillanat, amikor gyermeke először lép ki a családi fészekből és bölcsődébe, óvodába indul. Sok izgalommal, változással járó időszak veszi kezdetét, ami mind a szülő, mind a gyermek számára tartogat nagyobb odafigyelést igénylő napokat, pillanatokat. Minden szülő és minden gyermek a maga egyediségével reagálja le ezt az időszakot, így nincs mindenki számára alkalmazható recept, ami biztosítaná a teljes felkészülést, vagy a szorongásmentességet.

A szülő-gyermek kapcsolat az emberi élet egyik legerősebb, legmeghatározóbb köteléke, így talán az a leghelyesebb, hogy ha elfogadjuk, hogy az ambivalens érzések, esetleges félelmek, a féltés helyén valók a gyermekintézmények kapujában. A bölcsődébe való beszoktatással, megkezdődik az az időszak, amikor a gyermekek megteszik az első fontos lépést az elválás, az önállósodás útján. A beszoktatási időszak így nem csak a gyermek számára kulcsfontosságú, hanem a szülők számára is az, így azt mondhatjuk, hogy nem csak a gyermek, hanem egy család szokik be az intézményekbe. A család egy új életszakaszba lép, fel kell dolgozni, meg kell élni a változással járó érzéseket, új rutinokat, más környezetet, embereket, napirendet.

Az adaptációs, beszokási időszaknál a legfontosabb, hogy minél több és fokozatosan növelt idő álljon a gyermek és a szülő rendelkezésére ahhoz, hogy bizalom alakuljon ki az intézmény szakembereivel, különösen a gyermek saját kisgyermek-nevelőjével kapcsolatban.

A beszoktatási idő általában két hétig tart, a gyermek egyéni reakciójától függően lehet rövidebb vagy hosszabb is, de mindig figyelembe vesszük a gyermekek alkalmazkodási képességét, megfigyeljük, hogyan tudják elfogadni az új környezetet, és hogyan fogadják el hasonló korú társaik jelenlétét.

A beszoktatás lényege, hogy fokozatosan növeljük a gyermek bölcsődében tartózkodásának időtartamát, mely az első napokban 1-2 óra, a második héten pedig már hosszabb időtartam, de ez már a szülő jelenléte nélkül történik. Az első héten fontos, hogy a gondozási műveleteket a szülő végezze, és a kisgyermeknevelő figyelje a gyermek reakcióit és a szülő mozdulatait. Erre azért van szükség, mert a kisgyermeknevelő még nem ismeri a gyermek igényeit, szokásait, temperamentumát. Az első hét végére általában a gyermekek vidáman játszanak a csoportban akkor is, ha az anyuka rövid időre kimegy a szobából. 

A második héten már a kisgyermeknevelő vesz részt a gondozásban, étkezésben, mert a tapasztalatok azt mutatják, hogy ekkorra már a gyermekek könnyebben elfogadják a gondozónő közeledését, segítségét.

Természetesen a szülőtől való elválás egy „tanulási” folyamat a gyermek részéről, és meg kell tapasztalniuk, hogy a szüleik nem hagyják el őket, csak rövidebb-hosszabb időre el kell búcsúzniuk egymástól.

A kisgyermek folyamatait segíthetjük azzal, ha a fokozatosság mellett kiszámítható rutinokat vezetünk be, és bármilyen kicsi is, mindent – értelmi szintjének megfelelően – megbeszélünk vele. Segít a gyermeknek, ha van nála egy kis emlékeztető otthonról, így kedvenc játék, alvóállat, takaró, cumi is behozható a gyermekintézményekbe, ami szintén segíti a gyermek biztonságérzetének kedvező alakulását az ismeretlen közegben is.

Reméljük, hogy a beszoktatás nemcsak a gyermek számára jelent előnyöket, hanem megkönnyítik a szülőkkel való együttműködést, a kialakuló bizalmat a kisgyermek-nevelővel szemben, hisz ezen idő alatt betekintést nyerhetnek a bölcsőde életébe, megismerhetik gondozási-nevelési módszereinket, és megtapasztalhatják, hogy gyermeküket jól felkészült szakemberekre bízzák, amíg Ők dolgoznak.

Pécs Megyei Jogú Város Kisgyermek Szociális Intézmények bölcsődéinek szakemberei készséggel állnak rendelkezésükre. Szeretettel kívánunk minden pécsi családnak tartalmas, szép élményekkel teli bölcsődés éveket!

Szerző: